Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.
Irodalom 219 Staatlichen Porzellanmanufaktur Meissen im 18. Jahrhundert). A szerző éles szemmel •emeli ki azokat a tényezőket, amelyek a maga nemében egyedülálló gyárat a világhír felé indították el. Elsősorban a manufaktúra munkásainak, művészeinek kiképzését, azt az egészen finom specializálódást, amely az egyes művészi munkafázisokban is külön szakembereket nevelt ki. Bőséges adatokat találunk az alkalmazottak fizetésére és a munkaidőre vonatkozóan is. Ismerteti a szerző a gyár munkásainak már a 18. században megalakult szociális önsegélyező egyesületeit, így pl. az 1736-ban felállított temetkezési pénztárt (Allgemeine Sterbekasse), vagy'az 1756. és 1766. évben létesült „Wittwekasse"-t, mely az alkalmazottak özvegyeinek gyámolítására szolgált. A régi Lipcse kereskedőtestületéről szól K. Steinmüller tanulmánya. Ebben azt bizonyítja, hogy Lipcsében már a 15. és 16. században volt kereskedőtestület, bár az eddigi kutatások tagadták ezt. A weimari hercegség hivatalnoki karát vizsgálja meg, Goethe szolgálatbalépése idején (1776) \V,. Huschke tanulmánya. A tanulmányok következő csoportja alkotmány- és hatóságtörténeti témákkal foglalkozik. Legtöbbje a volt szász választófejedelemség hatóságtörténeti kérdéseit vizsgálja. így értékes adatokat szolgáltatnak a szász legfelsőbb bányaigazgatóság 16. századi működésére (L. Kaiser, Die oberste Bergverwaltung Kursachsens im 16. Jahrhundert), a szász legfelsőbb építési hivatal 18. századi szervezetére (G. Meinert, Zur Geschichte des Kursächsischen Oberbauamts im 18. Jahrhundert), vagy a fejedelemségi kormányzatra (K. Blaschke, Die kur sächsische Landesregierung) vonatkozólag. A tanulmánycsoportból talán a legérdekesebb a 16. századi Lipcse topográfiáját és a polgárság akkori adózási viszonyait ismertető értekezés (E. Müller, Forschungsergebnisse zur Topographie und Verfassungsgeschichte des ältesten Leipzig auf Grund der Interpretation der Schossbücher des 16. Jahrhunderts), mely jellemző adatokat tartalmaz a nagy múltú német város régi életéből. A tanulmányok sorrendben utolsó csoportja országos történeti tárgyú (Landesgeschichte). A „Landesgeschichte" címmel inkább azt akarták megjelölni, hogy az itt közölt értekezések nem sorolhatók az előbbi csoportokba. Egyébként itt is kisebb témák feldolgozásáról van szó. Igen érdekes a csoportban H. Beschomer tanulmánya a Luthert az egyházból kiátkozó pápai bulláról. A bulla eredeti példánya a drezdai tartományi levéltárban található. A szerző ezzel kapcsolatban azt tisztázza, hogy Luther 1520. december 10-én Wittenbergben nyilván nem az eredeti példányt, hanem a bulla egy másolati példányát égette el. Egy másik tanulmány Goethének mint a weimari hercegség titkos tanácsa tagjának a jénai egyetemi ifjúság fegyelmi rendtartásával kapcsolatos véleményes jelentését vizsgálja (W. Flach, Ein Gutachten Goethes über die akademische Disziplin). A német forradalmi mozgalmak történetéhez szolgáltat adatokat A. Opitz, Aktenstudien zum Fortgang der revolutionären Bewegung Deutschlands 1850—52. c. értekezése. E rövid ismertetésből is látható tehát a kötet változatossága és tartalmi gazdasága. A kötet kiadóinak (a Német Demokratikus Köztársaság Állami Levéltári Igazgatósága és a Potsdami Levéltártudományi Intézet) nem is az volt a célja, hogy bizonyos levéltártudományi vagy történettudományi kérdéskomplexum kimerítő tárgyalását nyújtsák. A mú — amint az előszóban is olvasható — elsősorban képet aicar adni a mai német levéltárakban folyó munkákról, a német levéltári és forráskritikai módszerek mostani fejlődési állapotáról. A mű lépten nyomon a levéltári és a történetkutatói munka megbonthatatlan kapcsolatáról tanúskodik. A jó levéltáros bizonyos vonatkozásban tudományosan képzett történész is. Ezt jelképezi pl. Hellmut -Kretzschmar, kiváló német levéltáros életmunkája is, akinek 60. születésnapjára barátai, munkatársai és tanítványai e kötetet felajánlották. Elméleti munkának a legközvetlenebb gyakorlati igényekkel való összekapcsolódására szép példa a sorozat 4. és 5. köteteként megjelent gazdasági irattan: „Aktenkunde der Wirtschaft." Szerzője Erich Neuss nem szakmabeli levéltáros, — a levéltári igazgatóság azonban helyesen ismerte fel a téma nagy levéltári jelentőségét, s mielőbbi kidolgoztatásának fontosságát. Az igazgatóság Erich Neuss könyvének kiadásával jó szolgálatot tett általában mindazoknak, akik a gazdasági élet s a gazdaságtörténet kérdéseivel foglalkoznak, különösképpen pedig a levéltárosoknak, közülük is mindenekelőtt a gazdasági levéltárak munkatársainak. Ezzel kapcsolatban elegendő arra utalni, hogy az irattan tárgya a levéltári iratanyag, a speciálisan gazdasági iratok tanának tárgya pedig a gazdasági levéltárak iratanyaga.
