Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bélay Vilmos–Komjáthy Miklós–Mezey László: A történeti segédtudományok a római X. Nemzetközi Történész Kongresszuson / 201–210. o.

IRODALOM " ' • s A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK A ROMAI X. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUSON Az 1955 őszén Rómában megtartott X. Nemzetközi Történész Kongresszus nagy jelentőségű esemény volt a történettudományok fejlődésének történetében. A világ minden tájáról összegyűlt szakemberek — köztük ismét helyetfoglaltak a Szovjetunió és a iiépi demokratikus államok, köztük Magj'arország történész küldöttei is — a történettudomány fontos problémáit vitatták meg. Természetes, hogy a kérdések ilyen széles nemzetközi fórum előtt történő tárgyalása különös visszhangot ad a tárgyalások során felolvasott tanulmányoknak is, — köztük a bennünket legközelebbről érdeklő történeti segédtudományi tárgyú felolvasásoknak és cikkeknek is. Közülük is kétségtelenül a paleográfia, a legelőkelőbb, mert legátfogóbb tudomány kapott különös hangsúlyt. Érthető is, hiszen az írásfajtákat vizsgáló, tipizáló és azokat a történetkutatás számára technikai szempontból értékesítő paleográfiából az utóbbi évtizedek megfeszített munkája nyomán az írás művelődéstörténeti vonatkozásait, utóbb már a társadalom és művelődés kapcsolatait vizsgáló s azokat mélységeiben is feltárni képes, egyre inkább önállósuló, szinte új tudomány: az írástörténet lett. Az ezzel kapcsolatos előadások egy részét folyóiratunk múlt számában éppen az e fejlődésben döntő szerepet játszott Hajnal István professzor kiváló posthumus tanulmánya fogta Össze, — elsősorban persze saját nagy jelentőségű kutatásainak szemszögéből értékelve az anyagot. Emellett azonban úgy véljük, hogy hasznos szolgálatot teszünk akkor is, ha — mint azt már múlt számunkban jeleztük is — most visszatérünk e tanulmányok s általában a Kongresszus egész segédtudományi anyagának részletes ismertetésére. * A tulajdonképpeni segédtudományi referátumokat a Kongresszus „Relazio"-inak első kötetében mint a kötet egy alfejezetét találjuk meg.

1 Ez az alfejezet hat tanulmányt foglal magában. Eltekintve Leo Santtfaller ezen, általa „alaptudományoknak" elnevezni javasolt disciplinák technikai kérdésével foglalkozó rövid referátumától, a tanulmányok az európai írástörténet különböző korszakait teszik sok szempontú tanulságos vizsgálat tárgyává. A sort Charles Perrat-nak, a római paleográfiával foglalkozó tanulmánya (Paleographie Romaine) nyitja meg.

2 , Tanulmányának különös érdeket ad az a tény, hogy a római írás, azaz a latin írás legkezdeti és korai formáinak vizsgálata, kisebb-nagyobb intenzitással Mabillon és a Nouveau Traité maurinusai óta, a paleográfia minden művelőjének munkaprogramjában szerepelt. Ennek a változatlan érdeklődésnek az oka egyébként nyilvánvaló. A leghasználatosabb nyomdai betűtípusoknak — mindennapos ismerőseinknek —; az „antikvának" és az „italikának" leszármazására ezek a vizsgálatok deríthettek világot. Ezért is érthető, hogy az évszázad „standard" paleográfiái — Prou és de Boüard, Bretholz és Battelli munkái —, nem jelentéktelen helyet és figyelmet szentelnek az első latin betűfajták, kapitális, unciális és a semiunciálís vizsgálatának, melyeket a i Comltato internazionale di Scienze Storiche. X. Congresso Intemazionale di Scienze Storiche. Roma 4—n Settembre 1995. Relazioni, Vol. 1. Metodológia—Problemi Generali — Scienze Ausiliare deli Storica. Firenze, Sansoni, 1955. VIII. 506, 2 p. 5. t. — A segédtudományi alfejezet a 343—477. lapokon. 2 Relazioni Vol. 1. 343—384. 1. \