Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.
180 Fúrj esz István hek egészének nagy arányú emelkedését jelentette — hiszen sok helyen a török földesúrnak fizetett pénzszolgáltatások is megnövekedtek —, másrészt, hogy a terhek e nagy arányú fokozódása éppen Érsekújvár megvétele után, az 1660-as évek derekán következett be. Ugyanebben az időben a török állami terhek súlyában is hasonló változást figyelhetünk meg. Á török állami pénzadó, a „császár adaja" sok helyen növekedett meg nagy mértékben a tanúkihallgatást megelőző években. „ ... az császár adajára immár többet kell most fizetniek, mint ennek előtte 5 vagy hat esztendővel" — vallják a szentlászlói küldöttek. Sok község tesz hasonló panaszt: „,.. az császár adaját annyira felverték, hogy azelőtt 6 forintot, 8, 9 (forintot) vettenek, legfeljebb is húsz forintnál többet nem adtak, de most hetven forintnál is többet kell fizetni nekiek" (Apostag); „...az császár adaja azelőtt fi. 36 volt, esztendőben eccer vették meg, de már most feljebb verték, úgyannyira, hogy 50 forintra is reá megyén ecceri császár adaja, melyet nemcsak eccer veszik egy esztendőben meg ezen a falun, hanem többször is." (Bogdány) 40 /^ Vannak olyan községek, amelyek eddig császári adót nem is fizettek és most tetemes összeget (30—80 ft.) hajtottak be rajtuk ezen a címen. A török állami adóterhet az is fokozta, hogy a „császár adaját kéntelenség alatt aranyul, tallérul" kellett a jobbágyoknak megfizetni, arra pedig „az szegény ember nagy nehezen teszen szert, annyira, hogy aranyra két garast, tallérra "pedig négy garast kell adni", ami „nagy iga az szegény emberen ...". Ehhez járult a Pest megyei hódolt községek egyik legáltalánosabb s legsúlyosabb terhe: a török állami robotszolgáltatás. Szinte valamennyi községet kötelezték — s csak néhány tudta magát ez alól megváltani —, hogy az érsekújvári vár építkezési munkálataihoz nagy arányú szekér- és gyalogrobotot teljesítsen. „Az újvári szekerezés felette súlyos rajtok, mert minden esztendőben ednihány ízben kelletik Újvárban szekerezniek holmi dolgokban. Eccersmind (egy-egy alkalommal) ötven s hatvan szekeret is kell adniok. Marháj ok kára és veszedelme ezen szekér ezés miatt annyi, kinek számát sem tudják" — panaszolják a kecskemétiek. A helységek által kiállított szekerek „a fű hegyén", kora tavasszal mentek el, Üjvárban fuvaroztak egész nyáron át, s csak Öt, hat, hét hónap múlva, Szentmihály-nap tájban (szeptember 29) térnek meg •— ha ugyan a hosszú, fáradságos és veszélyes úton valami baj nem érte őket —, s így mindazok a parasztok, akik szekeresként vagy gyalogmunkásként Újvárban dolgoztak, a teljes gazdasági évre elestek a saját gazdaságukban végzendő munkától. E robotteher súlyosságát mutatja egyrészt a megváltási összegek nagysága, amit egyes helységek az újvári szekerezés helyett fizettek (Zsámbok 80, Tószög 100, Óbuda 180 ft.), másrészt azok az óriási veszteségek, amelyek a robotoló mezővárosokat s falvakat emberben, szekérben s marhában egyaránt érték. A vallomástevők „háromszázig való keresztény gyalogmunkás haláláról" tesznek említést, s olyan jelentéktelen jobbágyfalu, mint Veresegyháza, néhány év alatt 60 ökröt vesztett „szekerestül", egy szekeret pedig kísérőivel együtt. Az a 44 helység, amelyik pontosan beszámolt igásállatai pusztulásáról, összesen 543-at vesztett; a Pest megyei parasztság összes vesztesége jóval túlhaladta az ezret, minthogy éppen a legnagyobb helységek: így Kecskemét, Kőrös, Cegléd, Vác, Ráckevi, Szentendre — nem tudtak pontos számot adni az elszenvedett marhabeli kárról. Emellett az újvári szekerezés nem az egyetlen robotteher, amit a Pest megyei parasztság a török állam számára teljesített. Volt olyan helység: (Duna)bogdány, amelynek küldöttei a szekérezésen kívül a dunai hajóvontatórobot: a gőmia-vonás súlyosságát panaszolják, amire szintén Újvár megvétele után kötelezték a községet. Mindez a török földesúri szolgáltatások emelkedése mellett a török állami terhek jelentős kiugrását mutatja az 1660-as évek derekán, ami annál feltűnőbb, minthogy adataink vannak arról, hogy az állami pénzadó, a császár adója a XVII. század első harmadában évtizedeken keresztül általában nem, vagy csak kis mértékben emelkedett, s az ebben az időben fizetett összegek nagysága nem is hasonlítható az 1668. évi összegekéhez. 41 40/b Vö. Kocsi bej emlékiratával. Kiadta: Thúry J. Török történetírók II. Bp. 1896. 40/c A török katonai erkölcs hanyatlásáról 1. Fekete Lajos; Budapest a törökkorban. Bp. 1944. 139—140 1. 40/d Lásd még Szentlászló, Palota, Pánd, Zsigri, Alsónémedi, Csaba, Zsámbák, Szele, Tárcsa, Keresztúr, Öcsa, Vecse, Páty, Dömsöd. 41 Bars megye 1641. évi vizsgálati Jegyzőkönyve, i. h. pl. Csárad, Neved, Veresvár, Nemcsény, Kisvezekén, Kovácsi, Rohozsnica, Mohi, Tótkeszi.
