Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

A török hódoltság Pest megyében 177 A török földesúr majorkodásáról beszélve vigyáznunk kell, nehogy a valóságosnál nagyobb méretűnek tüntessük azt fel. A XVII. század derekán az általunk leírt folyamat még nem fejlődött ki általánosan,

32 Pest megyében inkább csak első határozott jelentkezéséről van szó. Itt 1668-ban a robotoló községek mellett még jelentős számban vannak olyan helységek, amelyeknek török földesura a hagyományos módon: pénzszolgáltatások elsajátításával, illetve a pénzterhek emelésével igyekszik jövedelmeit fokozni. Annak ellenére, hogy — mint egyes jobbágyok panaszolják — a török földesúr „mindent" — így a majorkodást is — „a magyartól tanul",

33 a XVII. század derekán a török földesurak majorkodásai távolról sem hasonlíthatók a magyar birtokosok jól kiépített, szervezetten működő majorsági gazdálkodásához. Ilyen kifejlődését a hódoltsági területen két körülmény is akadályozta: egyrészt a török birtokrendszer, amely ugyan a XVII. században már bomlásnak indult, de még mindig igen erős gátja volt a majorságok általánosabb, nagyobb méretű kialakulásának, másrészt az a tény, hogy a török földesúr nem a birtokán, hanem a nagyobb biztonságot adó várak vagy városok valamelyikében lakott. A távol élő török birtokos •a messzebb fekvő falvakban nem emelt majorsági épületeket s általában nem sajátított ki külön majorsági földeket,

34 legfeljebb a jobbágyoknak parancsolta meg, hogy bizonyos mennyiségű vetőmagot vessenek el számára— a várakban és városokban, illetve azok közvetlen környékén létrehozott majorságok nagyobb arányú kiépítését viszont nagy mértékben gátolta az, hogy a robotoló jobbágyi munkaerőt nagy távol-ságból kellett ezekbe kirendelni. Azt a kérdést is meg kell még röviden vizsgálnunk, hogy mi volt ennek az egész folyamatnak az indítéka, rugója? A mácsai jobbágyok panasza szerint: „Annak előtte az sem volt szokás, hogy az szegény ember az török borait áralta volna az falukon, de ez idén egynéhány falubeliekkel, úgy ezekkel is bort áraltatott az basa vajdája, az ki az szegénységnek nem kicsiny kárára s alkalmatlanságára következett." Hasonlóképpen vallanak a felsőnémediek is. A török birtokos tehát földesúri hatalmát felhasználva, áruját: borát jobbágyaira erőszakolva, a piaci forgalomba igyekszik itt bekapcsolódni. A török földesurak kereskedelmi tevékenységére s árutermelésére nem ezek az egyedüli példák; a Borsod megyei Nagymihály lakói mondják el, hogy földesuruk, ha kell, ha nem, fát hordat be velük s azt „pénzen adja el"; a kazai jobbágyok pedig azt panaszolják, hogy török uruk „vég abákat, patyolatokat reájok vet, árát .szabván" s ezeket ..el kellene adniok. Ha nem sikerül, bitang-pénzt, büntetést kell fizessenek.

35 Győr megyei községek — így Écs és Csanak — arról számolnak be, hogy a török földesurak egyes jobbágyoknak^, hitelben is adnak át marhákat kereskedés céljából, s ha az illető megszökik, a török a marhák árát a falun veszi meg.

36 Hasonló esetről tudunk Pest megyéből is, ahol a bajai Izmail nevű török egy pataji tőzsértársaságnak adott hitelben marhákat, s amikor az egyik tőzsér meghalt, mielőtt elszámolhatott volna, a török kárpótlásul kiskorú fiát akarta rabszolgának elvinni.

37 A szőnyi panaszok között szerepelt, hogy egyes török földesurak jobbágyaikkal a feliöldről fát és zsindelyt hozatnak s azokkal kereskednek.

38 Ha mindezek mellett figyelembe vesszük a magyarországi hódoltság egyik legjobb ismerőjének, Salamon Ferencnek a véleményét, aki feltételezte, hogy a török várakban hetenként kétszer megtartott hetivásárokon „az eladó épp oly mértékben volt a török földesúr mint a termesztő jobbágy",® kevés kétségünk marad aziránt, hogy a török földesúr a maga eszközeivel a XVII. század folyamán egyre erősebben igyekezett bekapcsolódni a hódoltsági terület fejlett árutermelésébe s ezért tanulta el -a magyar földesuraktól a majorkodás módszereit. A török földesúri árutermelésre mutat az is, hogy — a robotteher fokozódásával párhuzamosan, sőt részben azt megelőzően — a terményterhek is megnövekszenek. Borsod megye számos helységében a török földesúr az 1641. évi vizsgálat előtti időben 32 A török földesurak majorkodásának mértéke tájegységek szerint is különbözött. Így pl. Borsod megyében már 1641-ben igen nagy arányú s szinte általános volt, ugyanakkor Győr megye 1642. és 1649. évi vizsgálati jegyzőkönyveiben csak néhány panasz mutat majorkodásra. £ különbségek megrajzolása a további kutatás feladata. 33 Borsod megye 1641. évi vizsgálati jkv.-e, i. h. Püspöki. 34 A várak közelében fekvő falvakban egyes török birtokosok már a XVI. században foglaltak le maguknak földeiket: így Vác mellett Kósdon és Csörgőn. Vö. 22. jegyzet. 35 Borsod megye 1641. évi vizsgálati jegyzőkönyve, i. h. Nagymihály, Kaza. 3S Győr megye 1642. évi vizsgálati jegyzőkönyve, i. h. Écs, Csanak, ' , 37 pest m. lt. instantiae inutiles. Dátum nélkül. ás Saiamon: i. m. 232. 1. 39 Salamon: i. m. 237. 1. 12 Levéltári közlemények