Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.
A török hódoltság Pest megyében 175 Ismeretes, hogy a török állam a XVI. században a meghódított Magyarország területének túlnyomó részét 15 — a kincstár birtokában megtartott ún. kírrcstári-hász jószágok kivételével — visszavonható javadalom birtokként osztotta ki katonáinak és különböző tisztségviselőinek. E javadalombirtokok ideiglenes jellegűek voltak, meghatározott szolgálathoz voltak kötve s nem voltak átörökíthetők, eladhatók, elzálogosíthatok. 16 Ezzel szemben a veresegyházi jobbágyok 1668-ban. azt vallják, hogy „rend szerént való török urok sok ízben eladja őköt más töröknek, azon török pediglen mindaddig sarcoltatja s mindenféle munkára erőlteti őköt, valamíg azon pénze ki nem telik, kit érettek adott", ami a birtoknak a XVI. századi törvények által még tiltott eladását vagy talán inkább elzálogosítását, mindenesetre elidegenítését jelenti. Hasonló vallomást tesznek a nagykátai küldöttek is. Minthogy a deutrumban erre vonatkozó kérdőpont nincs, s a vallomástevők más kérdésekkel kapcsolatban, csak mellékesen, véletlenül említik a birtokok elidegenítését, fel kell tételeznünk, hogy e jelenség ekkor már sokkal általánosabb, mint azt — első pillanatban — két község vallomása alapján gondolnánk. Feltevésünket megerősíti, hogy a XVII. század első felének forrásai is több ilyen esetről tudósítanak: több Győr megyei török birtokos adta birtokát — így Tétet és .Káptalannyúlt — más törököknek és zsidóknak árendába; 17 1641-ben pedig a Borsod megyei Sajólád panaszolja, hogy török- urai sokszor adjákveszik. Emellett a források a birtokok öröklődésére is hoznak adatokat: Bars megye 1634. évi, Borsod megye 1641. évi, Győr megye 1642. évi vizsgálati jegyzőkönyve számos olyan vallomást tartalmaz, amelyek azt bizonyítják, hogy ebben az időben a török földesurak sokszor örökítik át birtokaikat fiúkra, vejükre, sőt özvegyükre is, 18 ami az illető birtokok esetében a földesúri birtoklás ideiglenes és szolgálathoz kötött jellegének megszűnését tételezi fel. Mindez arra mutat, hogy a Magyarországon a XVI. században meghonosított birtokrendszer a XVII. század folyamán bomlásnak indult, hogy a földesúri birtoklás kezdi elveszteni azt az ideiglenes jelleget, ami a XVI. században még jellemezte; hogy földesúr és birtok kapcsolata szorosabbá, a földesúri tulajdon pedig teljesebbé vált, mint egy évszázaddal azelőtt. Ez az átalakulási folyamat igen messzemenő és szerteágazó hatással volt az egész hódoltsági társadalomra, így elsősorban a török földesurak birtokain élő jobbágynépesség sorsára s urához fűződő kapcsolataira. Történetírásunk ma is többé-kevésbé azt a hagyományos, még Salamon Ferenc által megfogalmazott nézetet vallja, amely szerint a török földesúr „rendesen... nem gazdálkodott". 19 A most közlésre kerülő deutrum második kérdőpontja szerint viszont: a török „már nem csak az régi szokott adót veszi meg az szegénységen, hanem ... immár azon kívül ilyen rettenetes, hallatlan, kimondhatatlan kézbéli munkával és sanyarúsággal terheli az szegénységet, úgymint Szécsénben, Hatvanban és Nógrádban házakat építtetvén az szegénységgel, előszámlálhatatlan munkát tétet velék: szántat, vettet, majorkodtat". Erre a kérdésre a kihallgatott helységek közel 30%-a adott pozitív választ, 20 ami azt bizonyítja, hogy a Pest megyei török földesuraknak jelentős része gazdálkodott, „majorkodott" a XVII. század második felében. A török földesúrról kialakított hagyományos kép s a Pest megyei jobbágyok által közölt adatok közötti ellentmondás csak úgy oldható fel, ha a török földesurak majorkodásának kérdését is történetileg, fejlődésében vizsgáljuk. 21 0 is Minthogy a magyarországi területek meghódítása a XVI. században következett be, a mülk-birtokkém adományozott jószágok száma Magyarországon viszonyiag csekély. Vö. Feketehajós: Török birtokrendszar a hódolt Magyarországon. Akadémiai Ért. Bpest. 1940. 16 Salamon: i. ím. 124—125. 1. i" R.áth Károly: A Győr vármegyei hódmtsps ,, ó'!. i. h. 18 Pl. Bars megye: Mikola (a birtokos fia örökli). Borsod megye: Borsód (fiú), Felső- és Alsótelekes (özvegy), Vámos (fiú), Pálfalva (fiú), Edelény (fiú), Mály (özvegy), Görömböly (fiú), Sajókeresztúr (fiú), Bába (özvegy és fiú), Parasztbikk (fiú). Győr megye: Kisbaráti (fiú), Nagynyúl (vő), Szentmihály (fiú). A 14. jegyzetben idézett vizsgálati jegyzőkönyvek adatai. iá Salamon: i. m. 230.. 1. 20 Mácsa, Veresegyháza, Szilágy, Aszód, Nagykáta, Szele, * Szentlőrinckáta, Vác, Abony, Szigetszentmiklós és Makád, Szentendre, Páty és a „iuxta deutrum"-mal felelő: Üjszász, Tápiószentmárton, Szentmártonkáta, Szecső, Tótalmás, Bag, Hártyán, Pécel, Rátót, Kerepes, Kesző, Monor, Szabadszállása, Tjjszentmiklós. Ehhez járul azoknak a helységeknek a száma, amelyek a szántáson kívül, a többi robotterhet panaszolják, mint Kőrös, Palota, Györké és Zsámbok. 2i A török földesurak ..gazdálkodását" bizonyító adatok egy részét — így magát a közlésre kerülő Pest megyei vizsgálati jegyzőkönyvet is — Salamon Ferenc már ismerte, mégsem juthatott e kérdésben megnyugtató eredményre, minthogy statikus képbe illesztette azokat.
