Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

146 Komjáthy Miklós Ugyanakkor a breszt-litovszki jelentések újra meg újra visszatérő motívuma a német imperializmus csillapíthatatlan annexióéhsége, a német tábornokok türelmetlen hódításvágya.

35 Hohenlohe, a monarchia berlini nagykövete 1918. január 1-én 21 (1). számú, szigorúan bizalmas, chiffreirozott táviratában (uo. 6. cím 49.1.) a külügyminisztériumnak azzal kapcsolatban, hogy a nagynémetek magukon kívül vannak a breszt-litovszki tárgyalások elhúzódása miatt, azt írta: „a nagynémet értelmetlenség egyenesen pathologikus". Igen jellemző a vezérkarral szemben mérsékelt gondolkodásúnak tűnő Kühlmann birodalmi külügyi államtitkár véleménye, amely szerint — mint Czernin 1917. november 21-én, 1. számú táviratában jelentette az uralkodónak (uo. 1. cím, 1. 1.) — a fegyverszünet megkötése után azonnal meg kell kezdeni a béketárgyalásokat, mert csak így lehet elkerülni a parlamentáris, mindenek felett pedig a szocialista békekötés egész veszélyét (!!) Az oroszoknak is érdekük a béke mielőbbi megkötése. Ezért értésükre is adták, hogyha hamar célhoz akarnajk jutni, nekik is azon kell lenniök, hogy gyorsan megegyezzenek/mert csak így tudják megelőzni a bonyolult és: hosszadalmas, parlamenti tárgyalásokat.

36 A monarchia delegációjáról, az iratok tanúsága szerint, még az oroszok is elismerték, hogy mérséklőén folyt be az ügyek alakulásába. Franz báró,, a monarchia kopenhágai követe 1918. január 21-i, (40.) számú táviratában (a külügyi szám a filmen olvashatatlan) pétervári értesülések alapján (uo. 7. cím, 162. 1.) jelentette, hogy az ottani bolsevik körök igen elégedettek Czerninnel, akinek legutóbb is sikerült kivédenie a vehemens, berlini rohamot s hű tudott maradni kezdettől fogva követett békepolitikájához. Az osztrák—magyar kormány nesm osztozott a német militaristák 1918. február 19|i ultimátumában sem.

37 telén következetességével számolt le az illúziókkal. Volt bátorsága ahhoz, hogy levonja a proletárállam kezdeti gyengeségéből adódó rendkívüli nehézségek által megkívánt következtetéseket. A többséggel, főképp Trockijjal szemben vállalta a németek diktálta, megalkuvásos békét. Szembeszállt az orosz burzsoáziának a mi anyagunkban is dokumentált felháborodásával (pl. F. 1052. 5. cím 173. 1. stb.) a „szégyenletes" békével szemben. „A forradalmi frázisról" írt cikkében (Művei, 27. köt. 10. L> elvi síkon okolta meg népszerűtlen állásfoglalását: „mi a magasabbrendű: a nemzetek önrendelkezési joga vagy a szocializmus? — A szocializmus magasabbrendű." A rühességről" (ti. a forradalmi frázis rühéről) írt cikkében (uo. 19. 1.) határozottan megállapítja: „A béke mindennél fontosabb." 35 Czernin 1918. jan. 13-i (96). számú (a filmen a külügyi iktatószám olvashatatlan), az uralkodónak és a két miniszterelnöknek szánt jelentésében beszámol Hoffmann vezérőrnagy előző napi, igen éles beszédéről, amelyben „Machtstandpunkt der siegreichen deutschen Armee in die Welt schrie" s arról a kínos, alig paralizálható hatásról, amelyet ez a brutális támadás okozott (F. 1052. 7. cím. 140. 1.). A közöskülügyminisztérium Hohenlohe berlini nagykövethez intézett, 1918. febr. 19-i táviratában (uo. 9. cím. 309. 1.) beszélt a németek olthatatlan annexió-éhségéről. 36 „... wodurch man die ganze Gefahr eines parlamentarischen, vor allem sozialistischen Friedens vermeiden könnte." 37 Ezt Hohenlohe berlini nagykövetnek még az nap sürgönyben hozta tudomására a külügy. Hivatkozott Seidler osztrák miniszterelnök délelőtti, parlamenti beszédére. A távirat kifejezte a külügyi kormánynak azt az aggodalmát is, hogy Németország csillapíthatatlan annexió-vágya Nyugaton tönkreteszi a központi hatalmak minden kilátását a békére (uo. 9. cím 309. 1.).