Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.
142 Komjáthy Miklós esetben a telegramm további sorsát. A belső használatra szánt távirati jelzéseket — közvetítés közben — illetéktelenek is felfoghatták, s a bizalmasközlemények adatai rövid idő alatt milliók felfogását, gondolkodását befolyásoló részeivé válhattak a közvéleménynek. Ennek ellentéteképpen, persze, az is előfordulhatott, hogy a tömegeknek szánt közlések — sokszor egyszerű technikai hiba következtében, — csak igen szűk kör szellemi kincsévé váltak. A táviratok belső kritikájánál annak a poUtikai-szellemi légkörnek megállapításából kell kiindulnunk, amely a táviratok tartalmát meghatározta. Tekintettel a telegrarnmok provenienciájának sokféleségére, ennek a kritikának igen sokrétűnek kell lennie. A forráskritika hagyományos módszereivel itt nem sokra megyünk. Üj szempontok és új módszereik szükségesek, amelyek a modern életnek ezeket a „maradványait" 26 a történeti feldolgozás számára nyugodtan használható anyaggá formálják. Odáig még hosszú út vezet. Egyelőre meg kellett elégednem a legáltalánosabb vonások felvázolásával, s alább következő anyagismertetésem során azzal, hogy egy-két ponton más források adataival egészítettem ki,, s ellenőriztem ebből az új ügyiratfajtából nyerhető, történeti adatokat. A breszt-litovszki béketárgyalások bécsi anyaga, mint általában minden forrás, egyoldalúan tükrözi a valóságot. De nem nehéz ennek a tükörnek ferde sugarait helyreigazítani. A következőkben néhány tárgyi szempont köré csoportosítva szeretnék ízelítőt adni e sorok olvasóinak abból, mit nyújt ez az anyag a kor kutatói számára. A tárgyalások színhelyére, a német hadsereg kezén lévő Breszt-Litovszkba az osztrák—magyar külügyminisztérium is egy kisebb, diplomatákból 1 , hivatalnokokból és távirászokból álló csoportot küldött előre a technikai problémák megoldása, a béketárgyalások előkészítése s a katonai síkon folyó fegyverszüneti tárgyalásokban való részvétel végett. A küldöttség vezetője ekkor még (Czernin külügyminiszter ui. csak később vett részt személyesen a tárgyalásokon) Mérey Kajetán belső titkos tanácsos, nagykövet volt, aki rendszeresen küldött távirati jelentésekben számolt be Czernin külügyminiszternek a történtekről. 1917. dec. 16-i 13129 (57). számú telegrammja [1052. fasc. (1. cím. 95. 1.)] szerint Breszt-Litovszk városát az orosz hadsereg, kivonulása előtt, felégette. A delegáció tagjait jól fűthető barakkokban és a várostól fél órányira lévő erőd házaiban szállásolták el. A hadsereg élelmezi őket, egyszerűen, de jól. A béketárgyalásokra készülő külügyminiszter megfelelő elszállásolásáról és ellátásáról is gondoskodott a nagykövet. Az iratanyagból érdekesen bontakozik ki az egyes küldöttségek, mindenekelőtt a szovjet küldöttség képe. Bizalmatlanul, gyanakodva néztek ezekre a — nyugati diplomaták számára valóban — különös emberekre. Néha úgy érzik, nem lenne szabad, egyenesen árulás szóba állni velük: 2fi Dékány István: A történettudomány módszertana. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve I. 2.) Bp. 1925. 20. 1. Ez a kis, szellemtörténeti alapon íródott munka, sok, még ma is kitűnően értékesíthető adatot és szempontot tartalmaz.
