Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.
A breszt-litovszki béketárgyalások 137 hez címzett, (131.) számú táviratában (uo. 147. 1.) kétségbeesett hangon írja — az kell, hogy otthon minden sztrájkot, a munkásmozgalom minden megnyilvánulását elnyomják és tegyék lehetetlenné, hogy a munkásságnak a monarchia kétségbeejtő élelemhiányát leleplező felhívásai odakint nyilvánosságra kerüljenek. A külügyminiszter nem talál szavakat az osztrák hatóságok könnyelműségének jellemzésére, hogy megengedték a munkásság forradalmi kiáltványainak az Arbeiter zeitung-ban való kinyomtatását. Amikor Czernin Kühlmannal 1918 február ellején Berlinben járt> Hohenlohe nagykövet táviratozta meg (8. cím 234.1.) Czernin kérését Seidler osztrák minisziterelnökhöz. A breszt-litovszki tárgyalások az ő berlini utazásával nem szakadtak meg, az egyes bizottságok tovább tárgyalnak. A miniszterelnököt arra kéri, hogy a képviselőknek a béketárgyalásokkal kapcsolatban esetleg elmondandó interpellációira a válasz adását, hazautazása utánra, neki tartsa fenn. A táviratra alul ceruzával rávezették a külügyben, hogy tartalmát közölték Seidler miniszterelnökkel. 16 Nem egészen két óra múlva ugyancsak a berlini, osztrák-magyar nagykövetségről, Walterskirchen gróf követségi tanácsoshoz címezve érkezett egy újabb távirat, azzal az utasítással, hogy azonnal kézbesítsék az osztrák miniszterelnöknek. A sürgöny tartalma lényegében azonos az előzőével. Nyomatékosabban utal azonban a breszt-litovszki tárgyalások súlyosságára. Az ukránokkal küszöbön áll a megegyezés, míg a maximalistákkal még hosszan elnyúló vitákra van kilátás. Czernin berlini, kétnapos tartózkodása alatt is működnek a különleges albizottságok. A táviratra, amely, éppen úgy, mint az előző — nyilván — „in claris" érkezett s ezért eredeti, távirószalagra gépelt formában került az irattárba, alul rávezették, hogy a telegramm másolatát elküldték a parlamentbe, délelőtt ll 25-kor a miniszterelnöknek. 17 A hírközlésnek, az értesülések kicserélésének ez a gyorsasága kétségkívül páratlan előnyökkel járt. Gondoljuk csak el: sokszáz kilométeres messzeségben, kint a fronton tárgyaló békedelegáció csaknem az élőszóval egyenlőértékű összeköttetésben van a fővárosban székelő kormánnyal. Amint azonban már utaltam rá, az értesülések azonnali kicserélésének lehetőségei hallatlanul meg is terhelték a parlamentáris polgári kormányzatokat. Nem tudtak lépést tartani az eseményeknek a hírközlés által meggyorsított rohanásával. 1918 januárjában váratlanul és lehetőleg észrevételenül, a közvélemény előtt titokban haza kellett utaznia Czerninnek Breszt-Litovszkból. Ezt 10 „S. E. Dr. v. Seidler mitgeteilt. 5. II. 1918. 9 30 a. m. Sch." (a .m. = ante meridiem, délelőtt, p. m. = post meridiera, délután.) 17 A címzés alatt: „Zur sofortigen 'mitteilung an seine ec. den herrn k„ k. ministerpraesidenten". A kézzel írt jegyzet: „Abschrift dieses Telegrammes wurde dem Herrn k. k. Ministerpräsidenten in das Parlament gesendet. 5. II. 18. 11 Uhr 25. a. m. Walterskirchen." (uo. 235. 1.) — Seidlernek aznap már S^-kor kézbesítettek egy táviratot, amely ugyancsak Berlinből jött a külügyön át. Ebben Seidlernek esetleges Bresztbe utazásáról volt szó. (Uo. 236. 1.) Erre ugyanígy rávezették: „Ministerpräsidenten Seidíer mitgeteilt. Gr. Hohenberg." Ehhez kapcsolódik az udvartól, Badenből 1918. II. 7-én este 11 órakor érkezett távirat, amely közli a külügyminisztériummal, hogy Seidler lemondását az uralkodó nem fogadta el. „Per Hughes" a külügy kérdezze meg Czernint, reflektál-e Seidler Breszt-Litovszkba utazására.
