Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

114 Lakatos Ernő viseltek. Bár Madarász József összeírása szerint választották meg a bizottmányt, már egykorú figyelő is sajnálattal állapította meg, „hogy a kiszemelésnél tekintettel voltak arra, hogy a nemesség túlnyomó legyen. Ennek bizonysága az, hogy a legkisebb nemes faluból 10—12 is van, midőn a legnépesebb nemtelen helységet alig képviseli 2—3. Node, sebaj, -nem úgy lesz majd, mint volt régen, nern az a nap süt' az égen!" Vigasztalta magát a Pesti Hírlap tudósítója.

37 Az előbbi képtől némileg eltérő vonásokat mutat Temes megye 60 tagú megyekormányzó bizottmánya: „ezek közül 40 nemnemes s 20 nemes, amaz között ügyvéd, falusi jegyző, lelkész, kereskedő, mesterember 26, földmíves 14."

38 Kiegészíthetnők azzal, amit az egykorú forrás nem közöl: a 20 nemes a megyebeli birtokosok közül került ki, a kereskedők és mesteremberek a polgárosultabb bánsági társadalom képviselői. A két utóbbi megyei példától eltekintve feltűnik, hogy úgyszólván minden bizottmánynak tagja lett — mint a nem nemes osztály egyik vagy egyetlen képviselője — a községi bíró, esetleg a jegyző s némely helyen a pap. Mar az a tény is, — hogy magukban a jegyzőkönyvekben a későbbi bizottmányi ülések jelenlevőinek felsorolásánál egy csomó név után látható a hozzátétel: „minden község képviselője", vagy „valamennyi helység bírája" — azt magyarázza, hogy nem személyeket, hanem bizonyos tisztségeket választottak a bizottmányba. Az előzőek során már említettük, hogy a tagok megválasztására a javaslatot főispánok, alispánok vagy szolgabír ák tették, tehát a kezdeményezés és a kivitel is nemesi, kézben volt. A közgyűlés végeredményben csak hozzájárult a javaslathoz, elfogadta s azt csak elvétett esetekben módosította. Felmerül a kérdés, hogy a nemesség a nem nemesek képviselőjének miért éppen a bírót, jegyzőt vagy papot kívánta megválasztatni? A község tarájának állasát legutóbb az 1836. évi IX. te. szabályozta és eszerint a bírót a földesúr hármas jelölése alapján a jobbágyközség választotta, amennyiben a földesúr nem. kívánt jelölési jogával élni, a szolgabíró jelölése alapján kellett a választást megejteni. Tehát a községi bírák a nemesség által már egyszer approbált személyek voltak, s mint a volt földesúr vagy szolgabíró jelöltjei a megyei birtokosság szempontjából megfeleltek, meg kellett felelniök a rnegyebizottmányi gyűlésen is. A jegyzőnél némileg hasonló volt a helyzet; bár a jobbágyközsóg választotta, a választás jóváhagyását, megerősítését a földesúrtól kellett kérnie. Ugyancsak közismert a földesúrnak, mint kegyúrnak befolyása a papi állások betöltésénél. Mindezek a körülmények azt a meggyőződést keltik bennünk, hogy a községek fent részletezett képviselői nem a nemességgel szembenálló^ hanem annak több viszonylatban alávetett, nemességtől erősen függő társadalmi réteg tagjai voltak. A függő társadalmi középrétegek politikája pedig a független rétegek politikai állásfoglalásához igazodik. A megyebizottmányokban független társadalmi osztály a birtokos nemesség és megyédkinti más-más arányban a megyebeli arisztokrácia. Pest. 31 Pesti Hírlap 1848. V. 14. 436. 1. Ez természetesen nem cáfolja az előző tételt, ti., hogy a községek képviselői közt itt is sok községi bíró, jegyző és falusi pap vohV csakhogy az előbb említett megyékhez viszonyítva kedvezőtlenebb arányban. Lásd még a Székesfehérvári Ali. Lvt. Fejér megye Közgy. jkv. 1848. május 1. — 1307. sz_ aH Pesti Hírlap 1848. V. 9. 416. 1.