Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

A vármegyei levéltárak II. József korában 101 mindenünnen kiutasították. Azután az összeírási ívekre vetették magukat és azokat igyekeztek elkobozni vagy megsemmisíteni. El is pusztultak legnagyobbrészt ezek az iratok, országszerte, a tudomány és az utókor nem csekély kárára. Alig egy töredéke volt csak megmenthető. De hogy e töredékből is mi van még meg az egyes levéltárakban, nem állapítható meg.

89 II. József rendszere tehát megbukott. A vármegyék visszanyerték önkormányzatukat. Ismét szabadon lélegzettek: nem fenyegette már veszély a „nemesi szabadságot". Elmúlt a tisztviselők megpróbáltatása is; megszűnt a kíméletlen, állandóan sürgető, mindig újabb és újabb munkát jelentő rendeletek özöne. De megszűnt rövid néhány éven belül a levéltárak ellenőrzése, a levéltárak iránti állandó érdeklődés is. A kormányszéket más, fontosabb dolgok érdekelték. A vármegyék tisztviselőinek viszont, főleg a jegyzőknek ekkor már amúgy is annyi egyéb teendőjük volt, hogy a levéltári munka, főleg annak kimondottan rendezése, csak teher volt számukra. Ha valamely vármegyében alkalmazkodtak is az 1773. évi legfelsőbb rendelethez, amely Somogy vármegye esetével kapcsolatban a vármegyéknek országszerte engedélyezett másodaljegyzői álláshoz kötötte a levéltári teendők elvégzését és a másodaljegyzők valóban levéltári munkát végeztek is, e levéltári munka az ebben az időben már napról napra szaporodó beadványok lajstromozásában, a folyó ügyek levéltári felszerelésében, elhelyezésében, • a folyó ügyek mutatóinak (index) elkészítésében merült ki. Sőt, sok helyen, ahol ebben az időben már külön lajstromozókat is találunk a levéltárakban, még a másodaljegyzőik kötelességéül előírt folyó ügyek kezelését, lajstromozását is a lajstromozókra tolták át, úgy, hogy még ezek a kimondottan levéltári tisztviselők sem jutottak hozzá, hogy tulajdonképpeni levéltári, főleg rendezési munkát végezzenek. Lassan ellanyhult a levéltárakban a vagy két évtizeden át folytatott élénk és erős munka, a régebbi iratok rendezése, lajstromozása és a mutatókönyvek felfektetése. II.- József halála után nemcsak a jogügyi iratok szétválasztása (segregatio) szűnt meg, amelyet, mint fentebb. Heves vármegyénél láttunk, azonnal félbeszakítottak s amelyet más vármegyék is, a vármegyei Karok és Rendek „megkérdezése nélkül" törvénytelenül hozott intézkedésnek tartván, többé nem folytattak és így e szétkülönítést számos vármegyénél soha be sem fejezték; hanem a politikai iratok rendezése is megakadt. A felsőbb helyen addig észlelt érdeklődés s kapcsolatban ezzel a vármegyei tisztviselők, főleg jegyzők indolentiája a levéltárak iránt megtermé a maga gyümölcsét. Egymás után elmaradtak a vármegyei jelentések a levéltár rendezésének előrehaladásáról. Utóbb már alig egy-két vármegye küldött jelentést. Borsod és Zólyom, majd Tolna, Baranya és Esztergom vármegye volt még a legszorgalmasabb jelentésttevő. II. József uralkodása így vált fontos határkővé a vármegyék levéltárügyének történetében. A császár a Magyarországot gyarmatosító Habsburg abszolutizmus kiszélesítésére és megerősítésére tett kíméletlen, alapjában véve reakciós intézkedései uralmát Magyarországon általában nép89 L. részletesen: Főglein A.: „A Conscriptio Josephina sorsa" LK 1931. évf. I 112—126. 1. \