Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Bélay Vilmos: Pravila izdanyija siztoricseszkih dokumentov. Moszkva, 1955. / 221–223. o.

222 Irodalom Iádnak. Ez az út egyre közelebb visz a mind tökéletesebb, korunk követelményeinek mind jobban megfelelő forráspublikációk elkészítésének lehetőségéhez. Az archeográfia kérdései iránt érdeklődő magyar olvasók a legutolsó három év folyamán magyar fordításban is megismerkedhettek a szovjet archeográfiai irodalomnak három olyan nagy jelentőségű termékével, mint amilyen A. A. Silov tankönyve, az 1945. évi forráspufolikálási szabályzat és V. V. Makszakov—M. G. Szeieznyev kritikai cikke a szovjet iratpublikálási tevékenységről.

1 E három munka- jelentékeny segítséget jelentett a magyar archeográfusoknak annál is inkább, mert — amint a Silov-kötet fordítói előszava is kiemelte — forráskiadvány-szerkesztőinknem támaszkodhatnak hasonló magyar szabályzatra, még kevésbé tankönyvre, mindössze a Magyar Történelmi Társulat 37 évvel ezelőtt megjelent, 24 oldalas kis közleményére.

2 Az előttünk fekvő új szovjet iratpublikálási szabályzat ismét ráirányítja a figyelmünket arra a már sok alkalommal és .különböző helyeken hangoztatott követelményre, hogy a magyar forráskiadványok alapvető szabályzatát mielőbb el kellene készíteni. Az új szovjet szabályzat egyik legfőbb jellemvonása, hogy nemcsak egy meghatározott korszak iratainak kiadására ad támpontokat, hanem általánosságban, a szovjet nép történelmének minden korszakából származó történelmi emlékek kiadásának sajátosságaira tekintettel voltak készítői. Ennyiben tehát eltér Silov könyvétől, amely csak az utolsó másfélszáz év anyagának kiadásához szolgál vezérfonalul. Hasonló azonban az 1945. évi szabályzathoz, amely ugyancsak minden korszakra érvényes utasításokat adott. Annyiban viszont Silov könyvéhez áll közelebb, hogy nemcsak a hivatali dokumentumok, tehát ügyiratok, jegyzőkönyvek, táviratok, hanem ezeken kívül irodalmi alkotások, szerzői kéziratok kiadását is szem előtt tartja az egyes tételek megformulázásakor. A tíz évvel ezelőtt kibocsátott szabályzat — amint előszavában is leszögezték összeállítói — nem foglalkozik az elbeszélő források kiadásának módszereivel. Az új szabályzat felépítése nagyon hasonlatos Silov tankönyvéhez: kétségtelen, hogy szerkesztői sokat •merítettek Silov igen alapos, lelkiismeretes művéből. Maga a Szabályzat 205 pontot foglal magában, amelyek mindegyike a forráspublikálás módszertanának egy-egy fontos kérdését tárgyalja, röviden, rendszerint 4—8 sorban, de- rendkívül világosan. A tíz évvel ezelőtti szabályzat 177 pontba foglalta mondanivalóját: e két szám közti különbség nagyjában rávilágít a két szabályzat terjedelme közti különbségre is. A 205' pont, tartalmi összefüggései alapján, 10 fejezetbe tagolódik. Ezeknek címei a következők: 1. A téma kiválasztása, az iratok feltárása és kiválasztása, 2. A szöveg megállapítása, 3. A cím, 4. A legenda, 5. A tudományos-tájékoztató apparátus, 6. A mellékletek, 7. Az illusztrációk, 8. Az egyes részek és iratok elhelyezése a kiadványon belül, 9. A tartalomjegyzék, végül: 10. A kiadvány külseje. Ha ezt a tematikát összevetjük az 1945. évi szabályzatéval, mindenekelőtt az tűnik fel, hogy ez az újabb számos olyan mozzanatot is figyelembe vesz, amelyet a régebbi szabályzat készítői elhagytak, noha Silovnak 1939-ben, tehát hat évvel a régebbi szabályzat megjelenése előtt kiadott könyve, ezeket a kérdéseket is tárgyalta. Ilyen mindjárt a Silov könyvének elején olvasható fejezet a téma kiválasztásáról. Ez az új szabályzat elejére került, beletagolva a pontokba (1. pont). Az 1945. évi szabályzat a kötelező pontok közt nem érinti ezt, csak a bevezetésben mond anynyit ezzel kapcsolatban, hogy ez a kérdés további kidolgozásra szorul. Az új szabályzat ugyancsak külön pontként foglalkozik a kérdés bibliográfiája összeállításának és a kiadvány-terv elkészítésének szükségességével. A téma kérdésével függ össze és csak ebben az új kiadványban található a Szovjetunió Kommunista Pártja és a kormány kiemelkedő személyiségeinek, továbbá a népi tömegeknek tevékenységét megvilágító dokumentumok kiválasztásának kérdése is. Míg a tíz évvel ezelőtti szabályzat csak általánosságban beszélt a kiadásra kiválasztott dokumentumok tartalmi kritikai vizsgálatáról, olyan értelemben, hogy figyelembe kell venni keletke1 A. A. Silov: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve, kiadja a Levéltárak Országos Központja, Budapest, 1955. (kézirat gyanánt),. A Szovjetunió Állami Levéltári Fondjába tartozó dokumentumok alapvető közlési szabályai, Levéltári Hiradó IV. évfolyam, 1—2. sz. 5—26. old. Végül Makszakov V. V.—Szeleznyev M. G,: A dokumenturnanyag publikálása a Szovjetunióban, u. ott 27—45. old. 2 Századok, 1920.