Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Esze Tamás: A Szepesi Kamara levéltára a Rákóczi-szabadságharc idejében : fejezet a Rákóczi-szabadságharc levéltárügyének történetéből / 48–73. o.

) A Szepesi Kamara levéltára A történeti kutatás még eddig nem fordított keljő figyelmet a földesúr Rákóczi magatartásának és tevékenységének ábrázolására, pedig e nélkül nem igen lehet eljutni jellemének és társadalomformáló törekvéseinek ismeretére. Ama rendeletei is, amelyekben Kéritől és Veli'cstől birtokjogi vonatkozású iratokat kíván, nyújtanak néhány érdekes adatot a nagybirtokos fejedelem megismeréséhez. Ifjúsága idején Rákóczi fiatalos könynyelműséggel zálogosított el birtokokat és vett fel kölcsönöket, a szabadságharc idején azonban egyre jobban kifejlődött benne őseitől Örökölt hajlama a takarékosságra és a szerzésre. -Nem volt ekkor sem puritán, mint I. Rákóczi György, s fukarrá sem vált, mint Báthori Zsófia. Szerétté a fényűzést, de megismerte már az anyagi javak értékét és takarékosan bánt velük, s elítélte, akadályozta a tékozlást. Földesúri jogaihoz, mint ősei és kortársai, ő is következetesen ragaszkodott. Nem csupán azért szerezte vissza a Kamarától és szedette rendbe Munkácson a ..jószágai körül való leveleket", mert szerette maga körül a rendet, hanem azért is, mert szüksége volt ezekre a fontos, jogot és birtoklást biztosító, birtokok, jószágrészek megtartását vagy visszaszerzését lehetővé tevő okmányokra. Mikor Kassa városa és benne a Kamära levéltára kezére jutott, mindjárt biztosítani akarta a jogait bizonyító okiratokat. A már idézett utasításában „signanter Zeleméri, Loránttfi és Feledi famíliák levelei"-nek kikérésére és jegyzékbe foglalására adott parancsot kommisszáriusainak. Mikor majd a Rákóczi-levéltár, történetére is sor kerül, látni fogjuk ilyen irányú tevékenységét, de Veliccsel folytatott levelezésében is lehet találni, mint a kallói ügynél már láttuk, ilyen adatokat. 1706 nyarán sokat foglalkoztatta birtokainak gondja. Május 15-én megparancsolta Velicsnek és Kérinek: „Munkácsi archívumunkat perlustrálván, a' kiknek*minemű jószágunkhoz lehetne praetensiójok, extractualiter el készítvén, továb való üdő halasztást fére tévén, hova hamaréb szolgáltassák kezünkhöz."

91 Június 3-án már kezében is volt a kívánt extractus.

90- Ezen a napon utasítást adott Velicsnek: „Az bulyáki és csicsvai jószágokat illető leveleket küldgye Munkácsra Nemzetes Kéri János kezéhez, hogy az ott való archívumunkban reponáltassék."

93 Ez az adat azért figyelemreméltó, mert egyik jószág sem volt a Rákóczi-ház birtoka.

94 Földesúri jogaihoz való következetes ragaszkodására igen jellemző amaz intézkedése, hogy prefektusa: Krucsay Márton és számvevője: Hagara Mátyás vizsgálják felül a hegyaljai szőlő- és házbirtokosok kiváltságait: „Kiknek, miként, mennyi időkig és micsoda conditiók alatt engedtetett eleink vagy magunk által az szabadság" a földesúrnak járó dézsma alól? Emberei az úriszék elé citálták az érdekelteket, de a Sedes Dominális-t senki sem ismerte el illetékes fórumának, ott senki nem akarta bizonyító okmányait bemutatni. Krucsay ekkor Velicshez fordult segítségért: „Velics Sigmond Uramnak mondottam, — olvassuk Tokajból 1707. március 12-én 91 E Kistapolcsányban kiadott rendeletét 1.: Protocollum Expeditionum, 850/a. 92 „Az transmittált extractusokat vettük." (Protocollum Expeditionum, 357/a.) 93 Leveleskönyv, 1706—17. 94 L.: Wellmann Imre, A Rákóczi-birtokok sorsa. (Rákóczi. Emlékkönyv halálának kétszázéves fordulójára. Bp., 1935. II. 91—122.