Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.
Hunyadi kormányzói kancelláriájáról 41 persona" a hadbavonulás alól. 31 Egyébként a relatios jegyzetek sem az ismertebb, 32 sem a kevésbé ismert vagy ismeretlen relatorok neve 33 mellett nem tünteti fel, rangjukat, illetőleg funkciójukat. 34 Nézetünk szerint, amiképpen a hártya használata az ünnepélyességet, az oklevélbe foglalt ügy fontosságát kifelé dokumentálta, úgy a kancelláriai jegyzetek is — nemcsak a kancellária belső ügyintézésében befelé és nemcsak az oklevéladás bizonyos, Szentpétery szerint, főképp az oklevéladást elrendelő fázisáról — kívántak bizonysággal szolgálni, hanem az ügy egészét illetően érdemben is, kifelé, azok felé is, akiknek szólt az oklevél, vagy akik olvassák. Erre mutat különösen az a tény, hogy a jegyzetek rávezetése után már csak a pecsételés történt. (Tudvalevően királyi okleveleinken sokszor a pecsétek alá is odaírták azt a jegyzetet, amely az oklevél más részén is szerepelt.) 35 A jegyzetírás még a királyi aláírást is megelőzte: I. Ulászlónak egy 1441. szeptember 9-én kelt oklevelén olvassuk: „commissio propria domini regis cum subscriptione manus sue proprie" (az oklevélen valóban ott van a király sajátkezű aláírása 36 ). Csak a dolgok ilyetén magyarázata mellett és csak ebben az összefüggésben érthető, illetőleg válik jelentőssé az a különbség, amely a kancelláriai jegyzetek alkalmazása terén Hunyadi és a kormányzósága alatt vele párhuzamosan működő és okleveleket kibocsátó országtanács oklevelei között megfigyelhető. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt olyan különbségről van szó, amely — eltérően a korai középkor jelenségeinél anynyira gyakori bizonytalanságtól — rendszeresen, szinte a törvényszerűség pontosságával jelentkezik. 3 '' 31 Dl. 81.027. 32 Dl. 67.245. (Vízaknai Miklós), 44.602. (Vingárti Geréb János). 33 Dl. 55.383. (magister Gregorius), 44.543. és Teleki X. köt. 345. lap (Twz János),. Dl. 56.979. (Martonos-i Deák Gergely), 60.782. (Pathay László), 14.385. (Wach-i Mihály), 44.636, (Parlag-i Gergely). Az efféle jegyzetek értékélésére 1. Mályusz i. m. 417. lap, 70. jegyzet. 34 A korszak egész okleveles névanyagának átvizsgálása alapján lehet a relatorok funkcióját pontosan meghatározni. Ez további feladat. Most csak azt szögezhetjük le, hogy a Mátyás királyéhoz hasonló, fejlett kancelláriai gyakorlatnak még a csírái is alig bontakoznak ki ezekből a jegyzetekből. 35 így pl. Dl. 13.712, 13.716, 13.558, 13.564, 13.617, 13.621, 13.628. 13.635, 13.588, 88.269, 99.647, 102.471, stb. 36 Dl. 39.292. 37 Itt a kérdést csak egyetlen, éspedig tisztán formai szempontból vizsgáljuk. Ha módunkban áll, akkor a kormányzó és az országtanács országlásának korában az egész kancelláriai ügymenetet megnézzük majd, az államapparátus s ezen túlmenően a társadalom fejlődésének keretében az interregnum korát egybevetvén I. Ulászló és Albert, ill. V. László és I. Mátyás korának viszonyaival. — Egyelőre csak feltevésként jegyezzük meg, hogy a commissios jegyzetek alighanem az oklevéladónak közvetlen, személyes szerepére utalnak. Ilyen irányú vizsgálódások számára kiindulópontul szolgálhat az országtanácsnak 1450. március 3-án kelt oklevele, mely többek között arról is szólt, hogy bizonyos birtokügyben történt megegyezést érvényteleníteni kellett, noha ahhoz Hunyadi János kormányzó hozzájárulását adta. Az: érvénytelenítés jogalapja az volt, hogy a kormányzó „huiusmodi consensum ex ignorancia et inaduertencia fécisset"., mivel nem tud latinul („illiteratus existens"), söt kancellárja sem volt kellőképpen tájékoztatva („cancellarius autem suus super facto possessionum predictarum eotunc similiter inscius extitisset". Teleki X. köt. 253. 1.) Az „illiteratus" nyilván nem-deákot jelent. Problémánkban jelentős segítséget adna.
