Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - KRÓNIKA - Varga Endre: Párdányi Miklós (1905–1956) / 275–276. o.

Krónika 275 után a polgári kori osztályra került és hamarosan feltűnt nagy érdeklődésével, minél nagyobb alaposságra törekvő lényével. A VKM bonyolult iratkezelési problémáinak feloldására, az anyag minél nagyobb ismeretére törekedett. Ezzel egyidőben részt vett az „1905—7-es politikai válság Magyarországon" című kiadvány készítésében és tovább akarta fejleszteni szakdolgozati témáját. A megfeszített munka erősen megviselte erejét és 1954-ben súlyos beteg lett; Betegségének szomorú idejében is szeretettel fordult a levéltár felé, a levéltár dolgozóival való együttlétben keresett feledést és megnyugvást. Eleinte törhetetlen hittel bízott abban, hogy felgyógyulva folytatni tudja munkáját, de betegségének elhúzódása, majd tragikus halála megakadályozta ebben. B. Lőrincz Zsuzsa PÄRDÄNYI MIKLÓS 1905—1956 Az október 23-áról 24-ére virradó drámai éjszakán, a fegyverek zajától s a szenvedélyek örvénylésétől távol, egy csendes kórházi szobában csendes, munkás életét 'befejezte Párdányi Miklós. Idő előtt — 51 éves korában — bekövetkezett halála Országos Levéltárunkat kiválóan képzett, nagy szaktudású s munkáját mindig odaadóan' végző tudományos dolgozójától, munkatársait felejthetetlen baráttól és kollégától fosztotta meg. Szereplésre, érvényesülésre nem törekvő, szerény egyénisége ugyanúgy összeforrt a levéltári munkával, s azt ugyanazzal a hivatásszeretettel, fáradhatatlan buzgalommal végezte, ami egész életének legjellegzetesebb vonása volt, s ahogy a több sikert, eredményt nyújtó egyetemi pályán működött volna, mely korábban, megnyílni látszott előtte. Párdányi Miklós kiváló felkészültséggel indult az életnek. A Budapesten megszerzett jogtudományi és — „sub auspiciis" — államtudományi doktorátus mellett Párizsban, hol mint magyar ösztöndíjas két évet töltött, a Sorbonne-on jogi és történeti előadásokat hallgatott, s a Sciences Politiques államtudományi főiskolán kitűnő minősítésű diplomát nyert. Budapestre visszatérve a jogtörténeti szemináriumban dolgozott, s egyúttal a bölcsészettudományi karra beiratkozva, főleg a levéltári szolgálatra előkészítő tárgyakkal, történeti segédtudományokkal foglalkozott; Hajlamai ugyanis már kora ifjúságától a tudományos munka, a levéltári pálya felé vonzották. E vágyát azonban nem érhette el, az Országos Levéltárhoz két ízben is benyújtott folyamodása az akkori viszonyok között eredménytelen maradt. Így sokoldalú egyetemi tanulmányai után (amikhez a Keleti Akadémia elvégzése is járult) 1930-ban az Országos ösztöndíjtanácsnál lépett állásba. Itt 18 éven át működött, s az ösztöndíjtanács titkáraként, a fiatal magyar értelmiség továbbképzéséhez sok emberséggel, szeretettel és hozzáértéssel nyújtott segítséget. Hivatali teendőivel kapcsolatos nagy elfoglaltsága mellett Párdányi kitartó szorgalommal folytatta tudományos munkásságát. Minthogy levéltári pályázatának sikertelensége miatt jogtörténeti tanulmányairól le kellett mondania, visszatért első kutatóterületéhez, melyből doktori értekezését is — „Nemzetiségi problémák Franciaországban" — választotta. Érdeklődését általában az államtudomány, közelebbről a nemzetiségi kérdés kötötte le. Kutatásai tárgyául az utóbbi probléma tudományos feltárását tűzte maga elé, majd elméletileg dolgozta fel a kérdést az általános alkotmánytan és közigazgatástan keretein belül. E tárgykörben végzett kutatómunkája alapján, kisebb cikkeken s idézett első művén kívül, egymás után jelenitek meg nagyobb tanulmányai: „A breton kérdés. Politikai tanulmány Franciaország nemzetiségi problémáinak köréből", „Nemzetiségi kérdések Nyugat-Európában", „Nép, nemzet, nemzetiség" (Magyar Művelődéstörténet V. k.), végül főműve, az „Állaimegység és nemzetiségi kérdés". Munkái alapján 1946-ban a budapesti egyetem jog- és államtudományi karán magántanári babilitációt, 1948-ban a debreceni egyetem alkotmány- és közigazgatástani tanszékére egyetemi tanári kinevezést nyert. Tanszékét azonban a debreceni jogi kar megszüntetése miatt már nem foglalhatta el, s minthogy az átszervezett, majd szintén megszűnő ösztöndíjtanács titkári teendői alól is felmentették, 1948 decemberében az Országos Levéltárhoz kapott beosztást. 18*