Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Nagy Lajos: Fodor Ferenc: A magyar térképírás. 1–3. köt. Bp., 1952–1954. / 246–248. o.
246 Irodalom területük számtalan kérdése homályban marad. Míg az uradalmak történetét olvasva elszédülünk a birtokos családnevek, birtok- és helynevek, évszámok, és jelentéktelen birtoklástörténeti adatok tömegétől, ugyanakkor semmit sem hallunk arról, hogyan élt a jobbágyság az egyes uradalmakban, miben különbözött pl. a magyaróvári uradalom jobbágyfalvainak élete az egyházi, vagy közép- és kisnemesi birtokon élő jobbágyokétól. , Lehet, hogy a szerzők a szintézist, a problémák felvetését és megválaszolását nem kívánták a lexikonszerű topográfiába beilleszteni, de mindenképpen' be kellett' volna illeszteniük az összefoglaló részbe, - amelynek legterjedelmesebb történeti része éppen ezért sikerült a legkevésbé. A levéltári kutatás mellőzése szembetűnő hiányosságok forrásává válik az anyagi kultúráról írt összefoglalásban is. Például a XVI — XVIII. század településtörténetéről semmi mondanivalója sincs. A gazdasági élet fejlődését jellemezve csak a legújabb néhány évtizednek, főleg pedig az Ausztriához való csatolás utáni időszaknak fejlődését mutatja be nagy vonásokban, ugyanakkor szükségtelenül terjengősen ismerteti a mai birtokközösségek szervezetét, ügyvitelét és a reájuk vonatkozó törvénycikket. A szellemi kultúráról szóló fejezetben jól sikerült összefoglaló jellemzést kapunk a burgenlandi német és horvát nyelvjárásról. Az egyházi szervezet kialakulásáról írt összefoglalás főleg történeti, az iskolákról szóló cikk pedig főleg jelenkori statisztikai adatokat közöl. Az általános kultúrképröl szól a következő tanulmány. Ez az egyházi és világi műem" 1 ékekről, a táj kiemelkedő művészeiről, tudományos értékeiről ad összefoglaló ismertetést, s bár a magyarsággal szemben egyébként dicséretes tárgyilagosságot tanúsít, ezúttal azt állapítja meg, hogy a nezsideri járás területén Pozsony, Magyaróvár és Sopron kultúrhatásai érvényesültek, de mindhárom kultúrközpont mindenkor a „bécsi kultúrtartomány" hatása alatt állott. A tárgyi és szellemi néprajz áttekintő jellemzése zárja le a kötet általános, összefoglaló részét. A kötet végén- pedig kétszáznál több, szép kiállítású fényképben mutatja be a járás fontosabb műemlékeit, épületeit, történeti és néprajzi emlékeit és a birtokos családok címerét. Általában-a szép, gondos kiállítás egyik erőssége a kötetnek. A magyar helyismeret kutatója sokat tanulhat a nezsideri járás topográfiájából. Megszívlelheti pozitívumait, a betűrendes rész adatgazdagságát, a legkülönbözőbb tudományágak eredményeinek' ügyes összehangolását, de tanulhat hiányosságaiból is: helytörténetet írni komoly levéltári adatfeltárás nélkül nem lehet. A nezsideri járás topográfiáját haszonnal forgathatják mindazok, akik a Borovszkyféle milléniuimi monográfiák színvonalánál magasabb szinten kívánják egy-egy táj településeinek helyismereti anyagát megismerni vagy feldolgozni. Soós Imre FODOR FERENC A MAGYAR TÉRKÉPÍRÁS 1—3. köt. [Kiad. a] Honvéd Térképészeti Intézet. Bp. Térképészeti Int. ny. 1952—1954. [1954—1955.] 442, [22] p. A magyar térképírás vagy a magyarországi térképírás története iránti érdeklődés — Mikoviny 'Windisch, Korabinszky és Kazinczy elszórt adatait nem számítva — csak a XIX. század második felében indult meg, akkor is igen gyéren. 1896-ban Márki Sándor már „A magyar térképírás múltja és jelene" vázlatos megrajzolására vállalkozott, meglehetősen szerény anyagra támaszkodva. Néhány alapvető probléma felvetésén kívül mélyebb vizsgálatokat nem végzett, az előmunkálatok hiánya és az adatgyűjtés igen hézagos volta ezt nem is tette lehetővé. Márki tanulmányának megjelenése óta a katonai és kataszteri felvételek, a megyei, városi és gazdasági levéltárak kéziratos térképei is egyre inkább hozzáférhetővé váltak, s az érdeklődés növekedése következtében egy részük ismertté is. A XX. század második negyedében sor került egyes nagyobb külföldi gyűjtemények (Bécs, Karlsruhe, Olaszország) magyarországi vonatkozású térképanyagának számbavételére is. Az 1930-as évektől kezdve megjelenő szakfolyóirat, a Térképészeti Közlöny lapjain
