Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Oltvai Ferenc: Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. 1–5. köt. Bp., 1954–1955. / 236–238. o.

Irodalom 237 részt nyomtatott anyagból származó dokumentum. Ez az arány a levéltári anyagra nézve a későbbi kötetekben kedvezőbben alakul. Különösen kielégítőnek tartjuk az 5. kötetben közölt levéltári dokumentumok arányát, ahol 216 dokumentumból 72, tehát 33% az írásos, túlnyomórészt valamilyen szerv iratanyagából válogatott dokumentum. A levéltárakban őrzött iratanyag jelentőségére és a levéltárakban végzett válogató munkára, amelyet túlnyomórészt levéltári dolgozók végeztek, a kötetek összeállítóinak a bevezetésben rá kellett volna mutatniok. Ugyanott lett volna alkalmuk e válogató munka hiányosságait is felvetni. Vajon a levéltári dolgozók, akiknek jelentékeny része nem foglalkozott az utolsó 100 év történetével, még kevésbé a munkásmozgalom történetével, mennyiben értették meg a Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkatársai irányításával 1952—1954. években folyó gyűjtőmunka szempontjait, jelentőségét, egyáltalán milyen segítséget adott a levéltári szervezet? Ügy érezzük nem szerénytelenség, amikor ezekre a tényekre is kitérünk, — a levéltárosi segítséget a kutatók általában elfogadják és utalnak is rá. Annál inkább ki kellett volna térni a kutatómunka körülményeire, mert a levéltári szervezet dolgozói ezt szívesen és lelkesedéssel végezték. Jól lehet nyilvánvaló, hogy e nagy területről származó gyűjtőmunka ennyi idő leforgása alatt még az Összeállítók kollektív munkájára sem volt alapozható, azt még szélesebb, — a levéltári és könyvtári szervezet együttműködésével végezhették csak. Ezen túlmenőleg az ún. „archeográfiai bevezető"-re itt még fokozottabban szükség lett volna, mint a MMTVD. c. sorozatnál. Utalni kellett volna nemcsak az írásos, de a nyomtatott dokumentumokra is. Az írásos dokumentumok származási helyéül feltüntetett rövidítéseket feltétlenül meg kellett volna magyarázni, A levéltári eredetű dokumentumok jelentékeny része az MMI Archívumából van közölve, azonban az összeállítók minden esetben az iratok jelenlegi archívumi jelzeteit tüntették fel, amelyek az iratok elhelyezésére utalnak csupán. Csak néhol tüntették fel az iratot létrehozó szerv, sorozat, fond megnevezését és az iraton levő eredeti és a létrehozó szerv által adott jelieteket. . . Úgy gondoljuk még a népszerű kiadványban is közölni kell a létrehozó szerv megnevezését és az iratoknak az irattároló szerv által adott jelzeteit. Helyes lett volna a néhány helyen követett eljárás következetes alkalmazása, amikor is először az irat keletkezési helyére, majd a jelenlegi MMI Archívumi helyére utalnak, mint az 5. kötet 8. oldalán: „MMI Archívum. B. M. VII. res. 1939—7—15 368. A. IV. 24 {1939/3.) A jelzet első része az irat eredeti jelzetét, a második része az „A.. ."-tói az irat jelenlegi őrzési helyének számát tünteti fel. Zavaró az is, ahogy a Hadtörténelmi Intézet Levéltárából közölt iratokat jelzetelik, pl 1. k. 193. old: HL. OM. 1917—18., máshol meg H. I. L. Ein. 1. Vkf. 5366/1940., az 5. k. 25. oldalán, ahol az évet is az irat száma mögé teszik, holott a kiadványban következetesen előbb tüntetik fel az évet. majd az irat iktatási számát. Mivel a közölt dokumentumok közlési módjában formai eltérések és következetlenségek vannak, ez egyben figyelmeztet bennünket, levéltárosokat arra is, hogy az új- és legújabbkori iratok, sőt a nyomtatott anyag közlési módjával, az archeográfiával, az eddigieknél behatóbban kell foglalkoznunk •és a kiadókat 111, kutatókat e szabályok betartására fel kell hívnunk. Ugyanakkor az eddig megjelent dokumentumsorozatok tanulságul szolgálnak e szabályok összeállításához. E szabályok összeállításánál figyelembe kell vennünk épp e sorozatok tanulságaként azt a körülményt, hogy más-más követelményeket kell támasztanunk a tudományos jellegű és a népszerű kiadványok közlési módjánál. A dokumentumok sorrendjét és csoportosítását kielégítőnek és példamutatónak tartjuk. Ez a szerkezet biztosítja a kötetek jó áttekinthetőségét és használhatóságát. Az 1848-tól 1945-ig terjedő időszakot, a kötetek száma szerinti 5 periódusra, azon belül 21 kisebb terjedelmű időszakra osztották. A dokumentumok kötetenként folyószámozva vannak, egyes témákra több dokumentumot is közöltek. Az egyes dokumentumokat általában időrendi sorrendben közölték. A végzett tárgyi csoportosítás az anyag természetéből adódott. Ez néhol a szoros időrend figyelmen kívül hagyását tette szükségessé. Az ilyenformán egy csoportba helyezett dokumentumok az áttekinthetőséget növelik. Az összetartozó dokumentum csoportokat összefoglaló címekkel látták el. A dokumentumközlés egyik lényeges követelménye a dokumentumok tartalmát röviden, regesztaszerűen összefoglaló címszó. Ezek a címszavak tömörek és tanulságosak. A dokumentumok szerkesztésének a válogatáson kívül