Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Mijatev, Petăr: A bolgár levéltárügy Bulgáriának a török uralom alól való felszabadulásától az Állami Levéltári Fond 1951. évi létrejöttéig / 163–183. o.
A bolgár levéltárak 1878—1951 175 tetett, az állami levéltárak megsemmisítéséről szóló beszámolójában éles színekkel jutott kifejezésre. A Nemzeti Könyvtár új osztályának megalakításával nyilvánvalóan az volt a céi, hogy betömjék azt a hézagot, mely egy, a levéltárüggyel és a levéltártudománnyal, valamint szükségképpeni társtudományaival: paleográfiával, heraldikával, pecséttannal stb. foglalkozó külön intézmény hiánya által jelentkezett. Ez, ha nem teljesen sikerülten is, meg van állapítva a szabályzat 176. cikkelyében, mely így hangzik: „A Nemzeti Könyvtár gondoskodik az összes történelmi és művelődési jelentőségű iratanyag, valamint a bolgár nép szellemi és politikai megújhodását, továbbá a szomszédos és más népekhez való viszonyát érintő egyes történelmi levelek és okmányok összegyűjtéséről, osztályozásáról, tanulmányozásáról és tudományos célokra a közönség rendelkezésére bocsátásáról." ?ö E pontnak, a gondozandó objektumokat illetően — sokoldalú teljessége ellenére is —« van egy lényeges fogyatékossága, A felsorolt anyagokat ui. csak ,,a tudományos célokat" szolgáló tanulmányozás végett őrzi és említést sem tesz gyakorlati célokra való felhasználásukról. Az egész hatalmas anyag így a szélesebb körök számára holt és hozzáférhetetlen marad. 30 A Nemzeti Könyvtár levéltári osztálya ily módon megszabott nagyon korlátozott feladatainak következtében hosszú éveken át meglehetősen elzárkózott intézmény maradt, mely még ezeket a feladatokat sem tudta teljesíteni. De helytelen volt az is, hogy sem törvény, sem szabályzat egyetlen szóval sem határozta meg azt, hogy a személyek, akikre az itt rögzített levéltári feladatokat rábíztákj milyenek legyenek, milyen követelményeknek feleljenek meg. Ugyanezen szabályzat 177. pontjából kitűnik, hogy • 29 Ide tartoznak — mint a részletezés mondja — „1. Az illető szervek folyó ügyintézése szempontjából fölöslegessé vált közigazgatási irattárak. Ezek az anyagok tartalmazzák a) az észak-bulgáriai kormányzóságokat (1878—1880); b) Kelet-Ruméliát (1878—1885); c) a bolgár fejedelemséget Q880—1903). (Ez ma a levéltár első osztályának anyaga. A második osztály tartalma) a) a megújhodás korának levéltárát (1762—1877); b) a felszabadulás utáni levéltárat. (A ma is meglévő Keleti Osztályból bennünket csak az az alosztály érdekel, mely az egykori bulgáriai oszmán-török adminisztráció állami iratait foglalja magá. ban.) 2. Bolgár államférfiak, írók, tudósok és művelődési, társadalmi és politikai szerepet játszott személyek irattárai. 3. A. jelentősebb elhunyt bolgár írók kéziratai, valamint különböző leveleik, korrektúráik, jegyzetekkel ellátott könyveik, arcképeik és minden hasonló, ami adatot szolgáltathat akár az író alkotó tevékenységének folyamatához, akár személyiségének vagy tevékenységének jellemzéséhez, és végül 4. Egyes történelmi jelentőségű levéltári anyagok, mint levelek, sajátkezű írások, arcképek, pecsétek, viaszlenyomatok stb." 30 A levéltári anyag gyakorlati felhasználása: felvilágosítások nyújtása, a legkülönfélébb célokat szolgáló (állami kegydíj-jogosultságot, háborúban, felkelésben és népi mozgalomban való részvételt igazoló) okmányok kiadása és egyéb hasonló ügyek. Ugyancsak a gyakorlati felhasználás körébe tartozik: másolatok kiadása a mindennapi életben szükséges iratokról. E gyakorlati és tudományos célok szolgálata, a társadalom politikai és tudományos szükségleteinek kielégítése együtt alkotja a levéltár hivatását és feladatát.
