Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.

Az osztrák levéltárak 1918—1945 között 161 a közös tudományos és szakmai feladatok megtárgyalására, ugyanazon tekintélyes személyiségek vezetésével, akiknek a többi bécsi központi levéltár vezetői önként alárendelték magukat, létrejött a Szövetségi Kancelláriai Hivatal levéltári referatúrája,

42 magában hordván a későbbi Bécsi Birodalmi Levéltár igazgatóságának és az Osztrák Állami Levéltár mai főigazgatóságának csíráit. Mindezek során tehát az osztrák levéltárügy olyan mély, belülről kiinduló fejlődésen ment keresztül, hogy mikor a végzetes 1938. év elkövetkezett, a bécsi központi levéltárak az ún. Ostmark-törvényben megtörtént összefogása az osztrák levéltárak fejlődésének belső dinamikája folytán tulajdonképpen már elő volt készítve. A Bécsi Birodalmi Levéltár felállításakor kötelékébe az Udvari Kamarai Levéltár, a Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltár, a Pénzügyminisztérium és a Közoktatásügyi Minisztérium levéltárai önálló osztályokként léptek be. A Hadilevéltárat azonban «a hadsereg levéltárának szervezetébe vonták be, a Közlekedésügyi Levéltár pedig a Birodalmi Vasúti Igazgatóság kötelékébe került.

43 A tartományi levéltárak a birodalmi körzetek levéltáraivá váltak, a korábbihoz képest kibővített hatáskörrel, s ezt a helyzetüket lényegében 1945 után is megtarthatták. Amikor tehát ebben az évben az Osztrák Állami Levéltár (österreichisches Staatsarchiv) megalakult, alapjában véve csak nevét kellett megváltoztatnia és két elvesztett gyermekét, a Hadi- és a Közlekedésügyi Levéltárat kellett ismét magához kapcsolnia.

44 A német történészek akadémiai egyesületének 1906. december 11-én Bécsben tartott Sickel-ünnepsége alkalmával Harald Steinacker a tudós pályáját vázolva kiemelte, hogy míg a központosított Franciaországban a levéltárügy egységes szervezettel rendelkezett, addig „ez Ausztriában sem akkor nem volt meg, sem ma nincs meg és Ausztria történeti struktúrája következtében egyhamar nem is fog megvalósulni".

45 Ma, 50 év után világosan látjuk, hogy az, amiért már évtizedekkei megelőzőleg hiába fáradoztak, éppen az osztrák történelem egyik törése során jött létre. Láthatjuk azonban azt is, hogy az osztrák levéltárügy fejlődésének irányát ekkor sem kellett kitéríteni útjából. Sőt éppen akkor nyerte el azt a formát, mely a benne rejlő tendenciáknak teljes egészében megfelelt: a Bécsi Központi Levéltárak — még ha térbelileg 5 részre sza- , Mtva is, — de egyetlen egységes testben való összefogását,

46 valamint a 42 Bittner, Gesamtinventar 1, 123.* 43 Seidl J.: Das Österreichische Staatsarchiv. Mitt. d. österreichischen Staatsarchivs 1 (1948). 3 skk.'ll.; Inventar des Kriegsarchivs Wien 12 skk. 11. Feiler, K.: Das Archiv für Verkehrswesen in Wien als Forschungsinstitut für mitteleuropäische Ei-sentaahngeschichte. Die Reichsbahn. Amtliches Nachrichtenblatt der deutschen Reichsbahn und der%teiehsautobahnen 17 (1941). 67—77. 44 Kraus, W.: Zehn Jahre österreichisches Staatsarchiv 1945—1955. Mitt. d. österr. Staatsarchivs 8 (1955). 238—304. 43 Megjelent a következő kötetben: Volk und Geschichte. Ausgewählte Reden und Aufsätze (1943). 493. 4li J. May, Arthur: The projected Austrian central public records office. Journal of central european affaires 15 (1955). 182—184. 11 IjevéiLtári közleményeik