Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.
Az osztrák levéltárak 1918—1945 között 155 Jelentős lépés volt már annak kivívása is, hogy az új szövetségi alkotmány, melynek létrejöttében ő mint államtitkár döntő módon közreműködött, a levéltári tudományos és szaktechnikai munkát szövetségi üggyé nyilvánította. S ha e 10. cikkely 13. pontjának megszövegezése a jogászi értelmezés számára nem kis nehézségeket vetett is fel, 15 a benne rögzített alapvetés a mai napig változatlanul maradt. Egészen 1925-ig, mikor a középfokú szövetségi igazgatást a tartományokra bízták, szükségképpen nehézségek adódtak a tervezett egységes személyzeti státus megvalósításában. A hajdani cs. k. levéltárak hivatalnokai ui. sokkal jobban voltak besorolva, mint azok, akik a Belügyminisztérium alá rendelt levéltárak egységes; „konkretualis" státusához tartoztak. 10 Ugyanez volt a helyzet azoknál a központi hatóságoknál is, melyek saját levéltárral rendelkeztek (Pénzügyminisztérium, Közoktatásügyi Minisztérium és Vasútügyi Minisztérium), 17 valamint azon tartományok esetében, melyekben állami levéltár nem működött, hanem csupán az autonóm tartományi igazgatás keretei között megszervezett levéltárakkal rendelkeztek. (Felső-Ausztria, Karinthia). Szolgálati jogukat és fizetésüket illetően ezeknek hivatalnokai is valamivel kedvezőbb helyzetben voltak. Az osztrák levéltárügy Michael Mayr elgondolta szakmai csúcsszerve az állami levéltárak általános igazgatóságává fejlődhetett volna ki. A tervvel szemben viszont erős ellenállás volt megfigyelhető, mely azonban éppen nem a levéltárosok, s még csak nem is a szövetségi tartományok levéltárosai részéről indult ki. Ez az igen erős ellenállás a Belügyminisztérium a levéltárral szemben ellenséges bürokráciájának oldaláról nyilvánult meg. Ellenvetéseinek az oktatásügyi tárca- is érvényt szerzett, mivel ekkor valamennyi tudományos intézmény (könyvtárak, múzeumok, levéltárak) egységes megszervezését vette tervbe. 18 Minthogy azonban a Hadilevéltár helyzetének szabályozását nem lehetett már tovább halasztani, a kérdés megoldása egyre sürgetőbbé vált. Az Udvari Kamara levéltárát már korábban a teljhatalmú levéltári megbízott, majd az Állami Külügyi Hivatal alá rendelték. A Hadilevéltár bekebelezése iránt azonban sem az Állami Hadügyi, sem a Pénzügyi Hivatal nem mutatott érdeklődést. A Hadilevéltár ekkor különben is egészen új feladatokkal került szembe. A Monarchia idejéből származó hagyományait, mindenekelőtt a hadtudományok terén kifejtett tevékenységét nem volt módjában folytatnia. A bécsi központi levéltárak közül elsőnek neki kellett megbirkóznia azokkal a problémákkal, melyeket a Monarchia összeomlása folytán beözönlő beláthatatlan tömegű akta hárított a levéltárakra. A még éveken keresztül hivatalos szükségletek és magántermészetű igények szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen, de mégis már levéltári 15 Adamovich, Ludwig: Zur Frage des Rechtsschutzes für Privatbibliotheken, a „Die österreichische Nationalbibliothek" c. emlékkönyvben (1948). 203. 16 Bittner, Gesamtinventar 1, 107.* 17 Zborowski: Das Eisenbahnarchiv in Österreich. Seine Entwicklung und Ausgestaltung zum Archiv für Verkehrswesen. Neues Wiener Abendblatt 1922. Nr. 41, 48, 55. Haus-, Hof- u. Staatsarchiv. Archivbehelf 465. 18 Loehr, A.: Josef Bick und die Organisation des wissenschaftlichen Dienstes. Festschr. d. Nationalbibl. 1948, 45—50. U. o. 1. bővebbet a tudományos tisztviselők szakszervezetéről, amelyben, levéltárosi szakosztály is működött.
