Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.
Walter Goldinger: Az osztrák levéltárak 1918—1945 között 153 nisztérium mellett — a Köztársaság szolgálatába való átmenet egyszerűen és észrevétlenül ment végbe. A Nemesi Levéltár, mely a legfelső nemesi hatóság szerepét játszó Belügyminisztérium egyik ügyosztályaként ellátott folyó közigazgatási feladatait a nemesség megszüntetésére vonatkozó 1919. április 3-iki törvény folytán elveszítette, s így most valóban „levéltárrá" vált, később a „Szövetségi Kancellári Hivatal régi kegyelmi irattára" („Alte Gratialregistratur des Bundeskanzleramtes) elnevezést kapta. 5 A teljhatalmú levéltári megbízott hatásköre tehát, melyet Bittner mint egy, a Külügyi Állami Hivatal keretében, szerződő és tárgyaló fél jogi jellegével bíró különleges megbízatást határoz meg, 6 egyelőre csak a hajdani közös levéltárakra terjedt ki, ezek közé számítva a Kabineti Levéltárat is. A korábbi cs. k. központi hatóságok levéltárait illetőleg az osztrák államtanács egy határozata először a művészettörténész és múzeumi szakember Hans Tietze-t nevezte ki teljhatalmú megbízottá. Ö azonban nem lévén levéltáros, teljesen idegenül állva szemben az egész kérdéscsoporttal a megbízatást elutasította és tevékenységét meg sem kezdte. 7 Egy 1919. április 15-i kabineti tanácshatározat tehát Oswald Redlich teljhatalmát az egykori cs. k. levéltárakra is kiterjesztette! Redlich elnöklete alatt működött tovább . azonkívül a korábbi cs. k. Levéltári Tanács (Archivrat) ügyvezető bizottsága is, igazi tevékenységet azonban természetesen már nem tudott kifejteni. Az írásos emlékek megvédésének kérdésében azonban — s ez az akkori zavaros viszonyok között a legsürgetőbb és a legeiismerésre méltóbb feladatok egyike volt — még több ízben megkísérelte az intézkedést. Ugyanakkor megnőtt a száma az olyan iratanyagoknak, melyek kikerültek a folyó ügykezelésből, s az új osztrák közigazgatás számára nélkülözhetőkké és így egyszersmind a hivatali gyakorlat szempontjából is tárgytalanokká váltak. De azonkívül természetesen új, nagy regisztratúrák jöttek létre a nagyszámú felszámoló hivatal mellett is; — utóbbiak ezután > • előbb-utóbb saját belső tehetetlenségük következtében lassanként csökkentették apparátusukat, az általuk termelt iratokat pedig átadták az ille- % tékes minisztériumoknak, sőt,olykor egyenesen a levéltáraknak is. Hosszú ideig foglalkozott ilyen felszámolási feladatokkal az ún. Hadítörvényszéki Levéltár (Feldgerichtsarchiv), sőt saját szolgálati utasítása is volt és csak 1930-ban olvadt be a Hadilevéltárba. 8 így hozták létre — állítólagos titkos iratok közlésének szenvedélyes vágyától vezetve — a Burgban a Hadilevéltár „állami iratok osztályát" (Staatsaktenabteilung), 9 s még az egykori Udvari Levéltárak Igazgatósága is hosszú ideig megtartotta önállóságát. 10 Mindezen átalakulások és következményükként az alapelvek oly sok területen bekövetkezett változásai azonban másfelől újra élesztettek egy 3 Nem érdektelen, hogy nemesi körökben a nemesi hivatal tevékenysége ellen — visszatekintve a Monarchia időszakára — heves szemrehányásokat tettek. Zeitfragen, Monatsbl. d. herald. Gesellschaft Adler 8 (1919). 205 sk. 1. 6 Bittner, id. h. 117* sk. 1. 7 Beschlussprotokoll d. 47. Sitzung d. deutschösterr. Staatsrates vom 26. XL 1918. 8 Inventar d. Kriegsarchivs 1, 107. 9 U. o. 10. 10 Kraus, W.: Die Abteilung „Hofarchive" des Staatsarchivs. Gesamtinventar 2 5 . 369—373,
