Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.

A prágai Központi Állami Levéltár 143 menye a második cseh kataszter lett. A két részből álló kataszter egyik része a jobbágyok földjének általában Mária Terézia-féle kataszternek nevezett részletes leírása (1713—1748 illetve 1757), másik a földesurak földjeinek és más birtokállományának nem kevésbé kimerítő, technikai kifejezéssel „exaequatorium dominicale"-nak nevezett összeírása (1749— 1756). A legfőbb aóhivatal irattárát alkotó és egyre szaporodó iratanyag mellett „új akták" elnevezéssel megszületett az új és még sokkal nagyobb terjedelmű „rektifikációs regisztratúra" is. Magja ennek is ugyanúgy az új kataszter volt, mint ahogyan a régebbi, „régi aktáknak" nevezett részeknek is az adójegyzék volt magja és legfőbb állaga. Bár a rektifikációs kancellária, melyet működésének technikai, jellegére való tekintettel gyakran „rektifikációs számvevőségnek" is neveztek, mind szervezeti, mind személyi állapota szerint a legfőbb adóhivatalnak volt része, mai szempontból a fentemlített- regisztratúrákat egymástól mégis szigorúan el kell határolni. Mellettük 1714-től kezdve párhuzamosan létrejött egy harmadik rendi regisztratúra, a tulajdonképpeni országos választmány irattára is. Ez is a legfőbb adóhivatalon belül jött létre; magának az országos választmánynak ui. nem lévén saját kancelláriája, a neki alárendelt legfőbb adóhivatal kancelláriáját használta fel,^melynek vezetője a választmány ülésein az adóügyek referenseként vett részt. A rendi kancellária ezen egész szervezete nagyjából természetes volt, * mert bár az országos választmány az országgyűlés végrehajtó szerve s ugyanakkor a rendi országos önkormányzat legfőt' állandó képviselője is volt, mégis csak nagyon korlátozott hatáskörrel rfc^uelkezett. E hatáskör az adóügyeken kívül csak az ország háztartására, a katonaság elhelyezésére és ellátására s az újoncok összeírására terjedt ki. S mivel a bécsi kormány központosító és abszolutisztikus törekvései a régi rendi kiváltságoknak még e kis töredékeit is a tízévenkénti adómegajánlások és más eszközök révén már Mária Terézia uralma idején a királyi helytartóság egyre szorosabb felügyelete alá helyezték, az országos választmány a többékevésbé adminisztratív teendők területére szorult vissza. A bécsi törekvések tetőpontjukat II. József kormánya alatt érték el, mely tekintet nélkül a cseh rendek gyenge ellenállására, 1783-ban egyszerűen eltörölte az országos választmányt és az adóigazgatást a prágai gubernium. mint „rectificatorium" alá rendelve, kivonta a rendek hatásköréből. Ennek az intézkedésnek különösen jellegzetes kifejezése lett az a tény, hogy az az új — sorrendben immár harmadik — kataszter, amelyet 1785-től kezdve a legnagyobb sietséggel állítottak össze s amelyet ma a II. József-kori kataszter elnevezése alatt ismerünk, immár a királyi szervek irányítása és közvetlen felügyelete alatt jött létre. A rendeknek, akik ősidőktől kezdve a katasztert kizárólag saját hatáskörükbe tartozó tárgynak tekintették, most lényegében nem volt több befolyásuk a kataszteri felvétel munkáira, mint maguknak a jobbágyoknak; s különösen nehezen viselték el azt, hogy az új kataszter a legcsekélyebb mértékben sem véve tekintetbe a földesúri és jobbágyi tulajdon közti különbséget, így alapvetően szembeszállt kiváltságaikkal. A József-kori reformokkal szemben csak egyetlen rendi önkormányzati szerv tudta megvédeni a maga létét, s ez az országgyűlés volt. Védelme