Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.
140 Antonin Haas —Emil Hradecky fondot láttak. Csak amikor 1783-ban II. József az Országos Jegyzőkönyvek hivatalát, tekintet nélkül a rendi jogokra, a Királyi Országos Bíróság egyszerű irattárává alakította át, 1794-ben pedig bekövetkezett az Országos Jegyzőkönyvek további reformja, vált teljesen világossá, hogy a rendek kezéből saját levéltáruk is kicsúszott. Azt ugyan elérték, hogy az Országos Jegyzőkönyvek Hivatalától a Rendi Levéltár 1795-ben legalábbis szervezetileg különvált, de az Országos Jegyzőkönyvek hivatala már sohasem került vissza hatáskörükbe. A Rendi Levéltár az Országos Jegyzőkönyvek hivatalától való függetlenségét kifelé csak azzal bizonyította, hogy attól elválasztva külön helyiségekben nyert elhelyezést, és a rendi levéltárnok szakmai gondozása alatt állott. Már keletkezésének időpontjában is elég jelentős mennyiségű anyagot tartalmazott, mely végig 1848 forradalmi esztendejéig, mikor a feudális . rendszer maradványainak felszámolásában az addig élő rendi országos levéltár egyszerű történelmi emlékké alakult át, állandóan növekedett. Szerves fejlődésének végső időszakára az iratanyag néhány iratcsopdrt keretében rendeződött. Ezek legterjedelmesebbike a reverzálisok egységes sorozata. A sorozat olyan okleveleket tartalmaz, melyekben az országgyűlés által az ország lakosai közé felvett főrendek kötelezték magukat, hogy a cseh királyt egyedüli uruknak ismerik el, az ország többi lakosával egyenlő kötelezettségeket vállalnak és az ország alkotmányához fognak igazodni. E reverzálisokat eredetileg a Cseh Korona Levéltárában kellett volna elhelyezni., ahol azonban tényleg csak a legrégebbiek találhatók. A Rendi Levéltár azonban az 1541—1847 közti időkből 1257 darabot őriz belőlük, közülük 1092 eredeti -hártya, 165 pedig papíroklevél (utóbbiak a XVIII. század végétől kezdve vannak 'többségben). Segítségükkel nyomon követhetjük, hogy az uralkodó javaslatára a cseh rendek mikor és kit vettek fel az ország lakosai közé. Ezért a reverzálisok főképp a XVII. századi cseh történet szempontjából e kérdés értékes forrásai. De ezenkívül jogtörténeti, genealógiai és — mivel az ország idegen származású nemesi pecsétéi tulajdonosainak pecsétéit viselik — pecséttan! szempontból is jelentősek. A rendi levéltár másik iratcsoportját az adóval összefüggő 366 irat alkotja. Az adóigazgatás ui. mindig a rendek kezében volt. Túlnyomó többségükben az uralkodó által a rendek részére kiállított oklevelekről van szó. A legfontosabb az 1530—1847 közti időből származó 242 adóreverzális szinte megszakítatlan sorozata, melyben a király az ország rendjeit ünnepélyesen biztosítja arról, hogy az országgyűlésen megszavazott adó szabadságaikat és kiváltságaikat semmiképpen sem érinti. Hasonlóan ünnepélyes alakban állították ki azt az 1727.—1759 évekből való 12 uralkodói hozzájárulást, melyekben az uralkodó beleegyezését adta ahhoz, hogy az országot, — ha belső forrásai az udvar adóköveteléseinek kielégítésére elégtelenek lennének — külföldi kölcsönnel terheljék meg. Az 1723—1842 között kiállított 66 elismervényben (absolutorium) a király a rendek felé elismerte, hogy az országgyűlésen megszavazott adót rertdesen befizették. Az oklevelek közül csak az első 3 van hártyán, a többieket papírra írták, rányomott pecséttel. Bár a rendi levéltár e csoporthoz tartozó néhány további oklevele az alkotmányjogi és pénzügy politikai kérdésekre nézve szolgáltat bizonyos részletadatokat, e csoport elsősorban mégis az újkori
