Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.
A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználása 117 hogy az itt felvetett problémák sem lehetnek általános érvényűek. Az egyes országok a más országok forrásbázisában való érdekeltségének különböző mértéke, saját levéltáraik használhatóságának különböző foka, tudományos feladataik eltérő volta, az egyes országok levéltári együttműködésében igen sok egyéni sajátosságot, helyi színt fog érvényre juttatni. Ebből következik az is, hogy magának a konkrét együttműködésnek megszervezése is feltétlenül az egyes államok levéltári szerveinek saját különleges igényeik által meghatározott, esetleg módosított feladata marad. Minden esetben azonban azonos lesz az eredmény: országaink közös forrásbázisának olyan méretű, kölcsönös feltárása, mely minden érdekelt ország, de ezenkívül az egész európai történettudomány számára is felmérhetetlen haszonnal és jelentőséggel járna. Kölcsönös segítséget nyújtván egymás történetének igazabb megírásához, saját múltunk és egész közös múltunk megismerésének elmélyítése révén, úgy véljük, méltóképpen szolgálhatjuk népeink békéjét, barátságát. * iAlig másfél évtizeddel ezelőtt ezeknek a kérdéseknek még csak felvetését is lehetetlenné tette volna az a kölcsönös soviniszta gyűlölködés, amelyet Európa e részében a régi uralkodóosztályok uralmuk fenntartása érdekében mesterségesen is szítottak és tápláltak. A második világháború végével, melynek során ezeket az országokat a Szovjetunió hadserege szabadította fel volt urai nem egy esetben Hitlerrel is szövetkezett uralma alól, ezekben az országokban mélyreható gazdasági és társadalmi változások következtek be. A Szovjetunió segítségével ezek az országok a szocializmus építésének útjára tértek. Békéjének és biztonságának mindenirányú megvédésére törekszik a függetlenségét visszanyert baráti Osztrák Köztársaság is. A jobb és boldogabb életért, függetlenségük megvédéséért folytatott közös harcuk mindezen országok között lerombolta a gyűlöletnek és hazugságnak azokat a falait, melyek évtizedeken át lehetetlenné tették békés, alkotó, zavartalan összefogásukat. Most, amikor mi levéltárosok az együttműködés eddig még soha nem próbált terveit kíséreljük felvázolni, szilárdan él bennünk az elhatározás, hogy ezáltal is, a magunk szerény eszközeivel is hozzájáruljunk a különböző országok és különböző társadalmi rendszerek közötti kulturális kapcsolatok kiszélesítéséhez s ezáltal is erősítsük népeink békéjét és barátságát. Sőt igyekszünk azt tovább építeni, hogy századok múlva is békében szolgálhassuk a magunk munkájával népeinket. Vörös Károly