Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Dávid Zoltán: Térképek leltározása a Magyar Országos Levéltárban / 96–102. o.
100 Dávid Zoltán ket 1951-ben írásban is rögzítették, s a leltározási munka ma is ennek a minden kérdést, a leltározás legkisebb fázisát is aprólékos gonddal megtárgyaló szabályzat útmutatása szerint halad. A szabályzat a leltározás sokrétű munkájához nemcsak utasításokat ad, hanem a fogalmak tisztázásában, a felmerülő kérdések megoldásában is segít. A rovatok kitöltéséhez felsorolja az előforduló összes lehetőségeket, ismerteti különbözőségük jegyeit. A gyakrabban ismétlődő térképfajtákról készített fényképmásolatokkal és mintacédulákkal a szabályzat gyakorlati alkalmazását segíti elő. A katalóguscédulák egyöntetűsége érdekében meghatározza a cédulák végleges formáját és a feldolgozásra kerülő adatok sorrendjét is. A negyedív (20x15 cm) nagyságú erős papírlapon legfelül a térkép levéltári jelzete olvasható. Ezt a leltározó által adott rövid cím követi, élén mindenkor az ábrázolt terület pontos megnevezésével (a települések legutolsó hivatalos elnevezése szerint), majd a térkép jellegének szabatos meghatározásával. Ezt az elsősorban a cédula használhatóságának megkönnyítésére hivatott részt elkészítési évének feltüntetése zárja. A jól láthatóan elkülönített második rész a térképről leolvasható adatokat sorolja fel. Szó szerinti másolásban címe, szerzőjének neve (és rangja), készítésének időpontja követi egymást. Űj sorba kerül a térképen megadott, majd az ennek alapján méterre átszámított mérték, valamint a térképlapnak a leltározó által megállapított méretei:, hossza és szélessége. Ezután kerül sor a térképek tartalmi elemeinek feltárására. A térkép forrásértékét négy szempontból vizsgálja meg és feltünteti a geográfia (hegy- és vízrajz), agricultura (mezőgazdaságtörténet), topográfia (helyrajz, általában az.ember alkotásai a tájban), és kartográfia (térképtan) szempontjából jelentős, érdeklődésre számottartó valamennyi adatot. A cédulát végül a hátlapon olvasható szövegrészek és az esetleges megjegyzések sorai zárják. Ez a feldolgozás sokoldalúságával tűnik ki: nem elégszik meg a térképek külső ismertetőjegyeinek felsorolásával, hanem tartalmi elemeinek is lehető teljes feldolgozására törekszik s a térképeknek nemcsak földrajzi, hanem történeti és kartográfiai értékelésére is kiterjed. így a hegy•-* és vízrajzi adatok feljegyzésénél felhívja a figyelmet azokra a helyenkint igen gazdag részletekre, melyek a hegyek ábrázolására, a táj vízrajzára, folyók, tavak, mocsarak szabályozás előtti helyzetére vetnek fényt. A cédulák jelzik, hogy a térkép feltünteti-e a hegyek és vizek neveit, utal az ilyen természetű adatok részletességére. A mezőgazdasági adatok közlése során felsorolja a művelés jellegére, a művelési ágak megoszlására, birtokmegoszlásra, a földesúri és úrbéres földek arányára vonatkozó feljegyzéseket, megvizsgálja a felvétel pontosságát és részletességét (dűlő-, parcellabeosztás, területi adatok, jobbágynevek feltüntetése), utal az esetleg nagy számban található, helytörténeti és néprajzi szempontból felhasználhatónak látszó határnevekre. A helyrajzi adatok közül feltünteti az ábrázolt területen fekvő helységek belterületének ábrázolási módját: egyenként megrajzolja-e a házakat vagy csak összevont alaprajzot ad utcákkal és háztömbökkél, pontos-e vagy csak sematikus a házak fekvésének ábrázolása. Különös figyelmet szentel a feldolgozás a községek határában fekvő egykori települések helyére,
