Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.
Iratpusztítás és levéltáresonkítás az önkényuralom alatt 59 történetére vonatkozó igen érdekes és értékes adatok rejlenek. A vármegye egész XVII. századi sorsa végigvonul bennük. Eredeti nádori levelek — így Wesselényi 22 levele, — „magánlevelek; a török becsapások, portyázások, pusztítások adatai; török főemberek magyar levelei stb. A másik csoportnak a »Werthlose Gegenstände-« (Értéktelen tárgyak) •címet adta. Tartalma az 1599—1697. évekből való iratok gyűjteménye. Érdekesség tekintetében ennek a csoportnak az iratai sem maradnak el az előbbi csoportéi mögött. Itt is látjuk a török dúlások adatait; a török rabságban sínylődök leveleit; a törökkel való tárgyalások iratait; a vármegye számadásait; a vármegye pecsétje elrablásának ügyét; 48 a külföldet látogató tanulók személyi adatait; Dubeczy-nak, a vármegye országszerte ismert kiváló nótáriusának (1624—1652) 49 magánfeljegyzéseit, költeményeit, könyvtárának jegyzékét stb., mindmegannyi értékes iratanyag, amelyet az ifjú »archivarius« feltétlenül befolyás alatt állván, értéktelennek minősített. A Bach-korszak második felében utóda, Salkovszky László, jobban értékelte e lenézett iratokat, mert eldugta és így az utókor részére megmentette azokat. Hogy hazafias, jó magyar érzésű ember volt, kiviláglik abból, hogy 1860-ban Hont vármegye levéltárnokává választották; de az ezt követő provizórium, helyesebben az ott ismét mint főispán-királyi biztos működő hírhedt Andreánszky Sándor már nem tűrte meg a tisztviselők között és állását ott kellett hagynia. 50 Bodorovszkyt viszont, zólyomi elődjét, a lojális levéltárrendezőt, besztercebányai főszolgabíróvá nevezték ki. 51 Salkovszky hoz hasonlóan akadt másutt is az elnyomatás idejében egy-egy levéltárkezelő, aki, akár mert magyar érzelmű volt, akár mert történelmi érzéke volt s még az »összbirodalmi« eszme szolgálatában sem tudott elfogult lenni, a felsőbb se-\ lejtezési, valójában azonban pusztítási elv keresztülvitelében nem segédkezett. Amikor a császári igazságügyminiszter 1856. febr. 27:3918. számú rendeletének elvei szerint megkezdődött a rendezés és selejtezés, a rendelet értelmében kiselejtezésre ítélt iratokra rávezette ugyan a »vertilgen« (megsemmisítendő) szót, de ezek a néha történelmileg értékes iratok máig is helyükön Vannak. 52 Ilyen jobbfajta levéltárkezelő lehetett beosztva Heves vármegye iratainál, mert egy részét az 1848—49. évieknek sikerült megmentenie. 53 Ugyancsak Csanád vármegye levéltára is átmentette szabadságharckori iratainak javát. 5 * Gömör vármegye levéltárában pl. igen sok, Wesselényi nádorra, szereplésére, magánügyeire is vonatkozó iratot őriznek, már a személyes kapcsolat miatt is, amely a murányi hódítót a vármegyéhez fűzte. A Bach-korszaknak a vármegyében idegen hivatalnokai, akik az eperjesi főtörvényszék utasítása szerint a levéltár rendezését és selejtezését irányították és maga a levéltári offizial, Demarcsek is, természetesen Wesselényit is »rebellisnek« tartották és a vele kapcsolatos iratokat mind halálra ítélték s az iratcsomóra rákerült a »zu skartieren« döntés. De valamelyik kis diurnista, akiben mégis csak felderengett valamelyes történelmi érzék, eldugta és így megőrizte ezeket az iratokat. 55 Árva vármegyében az 1848—49. év eseményeiről kevés irat maradt fenn; de annál 48 Főglein Antal: Zólyom vármegye pecsétje. Turul, 1934. 45—54. 1. 49 U. attól: Dubéczy György, Zólyom vármegye nótáriusa. Turul, 1938. 1—6. 1. w OL. Ab. L. Helytfc 1862:18710. ein. 51 Uo. 1865: 2618. sz. 52 Sváby Frigyes szepesvármegyei levéltárnok jelentése, 1880. júl. 1. (1033/1880. O. L. sz.) 53 Heves vm. alispánjának 20066/1928. sz. értesítése. (1127/1928. O. L. sz.) 54 Csanád vm. alisp. 30530/1928. sz. értés. (1127/1928. O. L. sz.) 55 Komáromy András hivatalvizs. jelentése a belügymin.-hez. — Főglein Antal: Gömör vármegye levéltára. Levéltári Közlemények, 1933. 219. 1.
