Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.

Iratpusztitás és levéltárcsonkitás az 'önkényuralom alatt . 53 De nemcsak hivatalos úton kobozták el és küldték fel a központba ezeket a történelmi szempontból értékes iratokat, hanem a beamterek egyszerűen kiszórták vagy megsemmisítették azokat. Liptó vármegyében a kiszórt okleveleket az útszélen lehetett felszedni, a boltokban krajcárokért venni. A régiséget, történelmi emlékeket kedvelő akkori tisztviselők, hogy gyűjtési szenvedélyüket kielégíthessék, ritkaságokhoz jussanak, a levéltárakban elhelyezett vagy a vármegye tulajdonát képező okleveleket egyenesen ellopták a levéltárból, melyeknek őrzése pedig az akkori, még ha idegen, osztrák vagy más nemzetbeli, de mindenképpen esküt tett hivatalnok kötelessége lett volna. Csekély részét ezen kótya-vetyére eresztett vagy kiszórt okleveleknek egyes lelkiismeretes személyek megmentették és a vármegyének visszaadták, mint ez több oklevelén feljegyezve látható.

1 s Zemplén vármegyében nemcsak iratokat pusztítottak az önkényuralom szolgalelkű hivatalnokai, hanem a levéltárban őrzött jegyzőkönyv egyes-részeiben a vármegyének a szabadságharccal akár csak a legkisebb mértékben is kapcsolatos határozatait és végzéseit tintával az olvashatatlanságig áthúzták. Az egész jegyzőkönyvet mégsem merték megsemmisíteni, de a szerintük »illojalis« részeket eltüntették. így az 556—563. sz. alatti bejegyzéseket. Ugyancsak az 1189—1195. sz. alattiakat. Az 1189. sz, bejegyzés pl. a magyar pénzügyminisztérium azon rendeletéről szólt, amellyel, mivel az osztrák pénzügyminiszter az ottani közpénztárakat eltiltotta a magyar bankjegyek elfogadásától, a magyar viszont az itteni közpénztárakat tiltotta el az osztrák' egy- és kétforintos bankjegyek elfogadásától. Egy másik, pl. az 1192. sz. vármegyei határozat a nemzetőrökről szólt. Vagy háromszáz ily vármegyei határozatot töröltek, tüntettek el. E törléseket, mint az időközökben volt levél tárnokoknak a jegyzőkönyvekben látható bejegyzései bizonyítják, Lehoczky Lászlónak, az akkori megyefőnöknek cenzori tolla végezte.

10 Békés vármegye főnöke, a többi névtelenségben maradt magyargyűlölő császári hivatalnok közül legyen a neve megemlítve, Sztahó Jánosnak hívták, tisztább munkát végzett: egyszerűen megsemmisítette a vármegye szabadságharc alatti iratait.

20 Eltűntek Borsod vármegye 1848—49. évi iratai is.

21 De ugyancsak eltűnt az önkényuralom alatt e vármegye számos eredeti régi, több mohácsi vész előtti irata is, köztük egy 1278. évi oklevele. Szerencsére a vármegye e régi okleveleket még 1839. febr. 16-i közgyűlési határozatával a leleszi konvent akkori hites jegyzője, Nóvák István által lemásoltatta s ezek három kötetben megmaradtak.

22 Nagyon hiányosak Tolna vármegye

23 s ugyanúgy Somogy szabadságharckori iratai is. Ez utóbbi vármegyének ezen időbeli egyik eltüntetett határozatát megemlíthetjük itt, amellyel a levéltára részére kijelölt 4000 frtot a haza szükségleteinek fedezésére a pénzügyminiszternek ajánlotta fel.

24 18 Majláth Béla: Liptóvármegyei levéltári kutatások eredményei. Tört. Tár. 1879:287—288. 1. 19 Zemplén várm. monogr. (Borovszky sz.): 478—481, 488. 1. 20 Alispáni jelentés, 1880. (1392/1880. O. L. sz.) 21 Alispáni 22428/1928. sz. értesítés. (1127/1928. O. L. sz.) 22 Kun Ábrahám, várm. levéltárnok 1880. júl. 5-i jelentése (946/1880. O. L. sz.) — Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára. Levéltári Közlemények, 1935. 118. 1. 23 Alispáni 20222/1928. sz. közlés. (1127/1928. O. L. sz.) 24 Nagy Lajosnak, a vármegye volt levéltárnokának »Levéltári kis tükör« címen fennmaradt kézirata a Kaposvári Állami Levéltárban. — Komáromy A. feljegyzése.