Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - KRÓNIKA - Dombay Mihály (1891–1955) / 377 - Szekfű Gyula (1883–1955) / 377

Krónika 377 munkatársukat veszítették el, aki kitartó és szorgalmas munkája mellett mindig elől járt akkor, ha valamilyen nehéz, rendkívüli feladatot kellett kollektív munkával megoldani. A levéltári dolgozók megőrzik munkás életének emlékét. B. P, BOMBAY MIHÁLY (1891-1955) 1955. április 25-én hosszas szenvedés után 64 éves korában elhunyt Dombay Mihály levéltári munkaerő, a Szombathelyi Állami Levéltár dolgozója. A 11 gyermekes Vas megyei cselédember, majd gyárimunkás fia már 12'eves korában kereső ember: téglát hord a kőművesek mellett. Néhány év múlva géplakatosságot tanul s mint fiatal segéd a szociáldemokrata párt tagja lesz. Harcol a világháborúban s utána vörös katonaként fegyverrel védi a Tanácsköztársaságot. A két világháború közötti korszak számára is sok éves hányattatást, nyomort, a munkanélküliség és bizonytalanság keserű hónapjait jelenti. 1951-ben már nem fiatal fejjel mint raktárkezelő került a Szombathelyi Állami Levéltárba. Az ott eltöltött 4 év megmutatta, hogy ezen, a számára eddig ismeretlen szakterületen is jól megállta a helyét. Derekasan kivette részét a levéltár anyagának nagyméretű rendezési munkáiból, éppen úgy, mint a szerveknél végzett selejtezések ellenőrzéséből, iratok beszállításából vagy a levéltár állványzatának szükségessé vált átalakításaiból, új állványzatok készítéséből. Minden téren higgadt, megbízható, lelkiismeretes munkát végzett és példájával ••— és ha kellett szavával is — erre nevelte munkatársait is. — Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. V. K. SZEKFŰ GYULA. (1883-1955) Szekfű Gyulát, a magyar történetírás nagy halottját, a magyar levéltárosok is fájdalmas szívvel gyászolják. Pályájának első szakasza levéltárakhoz kapcsolódott. Egyetemi tanulmányainak elvégzése és a bölcsészeti doktorátus letétele után 1906 januárjától 1907 júniusáig mint gyakornok a Nemzeti Múzeum Könyvtárának levéltári és kézirattári osztályain dolgozott, 1907 júniusában a Miniszterelnökség a bécsi volt udvari kamarai levéltár magyar vonatkozású anyagának kiválasztásával bizta meg. Ez a megbízatása, amelyet az Országos Levéltártól kapott irányelvek szerint végzett, 1909 februárjáig tartott, amikor a bécsi házi, udvari és állami levéltárhoz nevezték ki mint fogalmazó jel öltet, ahol azután 1910 februárjában mint fogalmazót véglegesítették. Ekkor mondott le az Országos Levéltárnál 1908 szeptemberében nyert díjtalan fogalmazógyakornoki címéről. Bécsben 1912-ben allevéltárnok lett. 1918 és 1925 között mint magyar levéltári kiküldött működött a bécsi levéltárak mellett. 1925-ben mint egyetemi nyilvános rendes tanár tért vissza Budapestre. Pályája levéltárosi szakaszának jelentőségét a budapesti és bécsi levéltárakban végzett rendezési, leltározási és katalogizáló munkák eredményei tanúsítják, amelyeket mind itthon, mint Bécsben nagyra értékelnek. Ebben az időszakban készült számos mintaszerű forráspublikációja. (Oklevelek I. Károly pénzverési reformjához, Török—rriagyar oklevéltár, A budai basák magyarnyelvű levelezése, Török történetírók III. kötet, Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez.) Rámutatott a kormányzat- és közigazgatástörténet levéltári jelentőségére. (Serviensek és familiárisok, Az osztrák központi kormányszervek történetének irodalma.) Folyóiratunk 1924. évi kötetében ismertette a bécsi házi, udvari és állami levéltárat. A bécsi levéltári anyag forrásértékére a magyar történetírás szempontjából más helyen is felhívta a figyelmet. (Historische Blätter, 1921.) Történetírói munkásságát is alapvetően jellemezte a forrásanyagnak az a mély ismerete és éles kritikája, amelyet a levéltári munka során szerzett és fejlesztett ki önmagában. Levéltári munkája maradandó eredményeire a magyar levéltárosok kegyelettel tekintenek és megőrzik azokat. E Qy