Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Mandl Sándorné: Archivalische Zeitschrift, Bd. 48–49. (1953–1954) / 360 - Iványi Emma: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, Bd. 5–7. (1952–1954) / 360–362. o.
Irodalom 361 dolgozások és kiadványok közlésének célját szolgálják a folyóirat kiegészítő kötetei és a »Publikationen des österreichischen Staatsarchivs« c. sorozat. Ami pedig az újkor történetének művelését illeti, ebben a legújabb kor nem kap helyet. Az osztrák történészek nemcsak az 1945 utáni helyzet, de még az 1918—1945 közötti időszak tanulmányozását is inkább újságírói feladatnak tartják. Az osztrák levéltárakban a kutatás korhatára 1918. Ebből következik, hogy a folyóirat az 1918 utáni időkkel csak könyvismertetésekben foglalkozik s hogy ,a feudalizmus korához képest viszonylag kevés benne a XX. század történetét érintő cikk. Világnézete távol áll a marxizmustól; elég erősen érvényesül benne bizonyos legitimista-klerikális irányzat. Olvasása azonban így is több szempontból tanulságos a magyar levéltárosok és történészek számára. Kibontakozik belőle az osztrák levéltárügy (részben pedig az osztrák és nyugat-európai történetírás) 1945 utáni alakulása; 1948-ban maguk az osztrák levéltárosok jelölték meg követendőnek azon államok — köztük a Szovjetunió és Magyarország — példáját, ahol kialakult az egységes állami levéltári fond. Figyelemmel kell kísérnünk a folyóiratban közölt levéltári leltárakat és anyagismertetéseket, forrásközléseket azért is, mert az osztrák levéltárakban, különösen Bécsben és Burgenlandban, sok a magyar vonatkozású anyag. A folyóiratban megjelent tanulmányok, feldolgozások is gyakran foglalkoznak a volt Osztrák—Magyar Monarchiát s így közvetve vagy közvetlenül Magyarországot is érintő problémákkal. A magyar levéltárügy és történetírás legújabb (1952—1954-i) eredményei az eddig megjelent számokban még nem szerepelnek. Az egyes számok anyaga általában hármas tagolású: tanulmányok (köztük történeti feldolgozások is), levéltári beszámolók és könyvismertetések. Az 1952. és 1953. szám nagyobb részét, az 1954. számot teljes egészében á tanulmányok töltik ki. Ezek között kevés a levéltárügyi kérdésekkel elvi szinten foglalkozó cikk. A szerzők túlnyomó többsége bécsi levéltáros vagy történész. A tanulmányok rendszerint újonnan feltárt levéltári anyagra támaszkodnak s nem egyszer forrásközlésekkel egészülnek ki. A szempontunkból fontosabb tanulmányok a következők: 1952. H. BACHMANN (Innsbruck): A három bajor tartományi törvényszék, Kufstein, Kitzbühl és Rattenberg okleveles gyakorlata a 14. században. — A. CORETH: Az aragóniai »kannarend«. (Az Aragóniái V. Alfonz által alapított lovagrend.) — R. NECK: Diplomáciai kapcsolatok a Közeikelettel V. Károly idejében. — A. H. BENNA: A »Preces Primariae« és a birodalmi udvari kancellária (1559—1806). — H. L. MiKOLETZKY: A »Droit de Villefranche«. (A szardíniái királyság villafrancai árumegállító joga s Ausztria és Szardínia kapcsolata a XVIII. század végén.) — L. SANTIFALLER: Adalékok az újabbkori történelemhez az Osztrák Állami Levéltár anyagából. (Ferenc József 1903-i római látogatásával és XIII. Leó pápa halálának hivatalos bejelentésével kapcsolatos iratok közlése.) — F. ENGEL - JÁNOSI (Washington): Ausztria—Magyarország és a Vatikán X. Pius pápasága és XV. Benedek választása idején. — E. M. AUER: A rendtörténeti kutatás kultúrtörténeti vonatkozásai. (A lovagrendek történetével kapcsolatban.) 1953: L. SANTIFALLER: A boroszlói Szent Vince-alapítvány 1139—1149-i oklevelei (alapos elemzés, több fényképmásolattal). — K. GUTKA (St. Pölten): Egy alsóausztriai uradalmi urbárium a 14. századból. (Forrásközlés.) — M. RATH: a bécsi egyetem sub auspiciis imperatoris doktoravatásai és vitái. (1661—1918, a doktorok névjegyzékével; a függelékben közli a Habsburg-birodalom többi egyetemén, így a magyar egyetemeken hasonló módon avatottak névsorát.) — P, GASSER: VI. Károly spanyol királysága Bécsben. — A. H. BENNA: A »Polizeihofstelle« szervezése és személyzete (1793—1848). —E. WEINZIERL - FISCHER: Osztrák püspökök vizitációs jelentései I. Ferenc császárhoz (1804—1867). — F. FELLNER: Ferenc József magatartása a polgári minisztérium válsága idején. (Az 1869-i miniszterválság értékelése Ignaz von Plener osztrák kereskedelemügyi miniszter és fia irathagyatéka alapján.) ; — F. ENGEL - JÁNOSI (Washingtont Osztrák tervek a (római) kúria reformjára vonatkozólag 1912—1914-ben. —S» R. B.AAS:A levéltári anyag restaurálásának problémái és módszerei. 1954: J. CH. ÁLLMAYER— BECK: A bécsi hadilevéltár legrégibb kézirata: egy keresztfeltalálási legenda. (Forrásközlés.) — A. H. BENNA: Ausztria—Magyarország kultuszprotektorátusa Albániában az imperializmus korában (1888—1918). —R. BLAAS^