Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Gál Éva: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 1–2. k. Bp., 1951–1954. / 332–335. o.

334 Irodalom dig politikai szervezkedéseire, állásfoglalásaira nem található megfelelő anyag a levéltárakban, hiszen ha vannak is erre vonatkozó iratok, azok rendszerint az uralkodó osztályok szemszögéből eltorzítva, rosszindulatúan mutatják be az eseményeket; sok nagyon fontos ténynek és jelenségnek pedig egyáltalán nincs nyoma a levéltári anyagban. A sajtóanyag felhasználása nélkül tehát nem lehetne munkásmozgalmi dokumentumkiadványt készíteni. A tárgyalt kötetekben azonban véleményünk szerint a dokumentumanyag két fajtája közti arány túlságosan eltolódott a könnyebben hozzáférhető sajtóanyag javára. Az 1. kötetben a levéltári anyag a dokumentumoknak kb. 27 %-át, a 2. kötetben pedig kevesebb mint negyedrészét teszi ki. Nem hisszük, hogy ez az arány a forrásanyag sajátosságaínak következménye, azaz hogy ne lehetett volna megfelelő kutatással több közlésre alkalmas levéltári dokumentumot feltárni. Erre mutat az, hogy az 1. kötet egyes fejezetei közt nagy eltérések vannak a levéltári anyag felhasználása tekintetében. Míg az első két fejezetben (az 1848-tól 1872-ig terjedő időszak) a dokumentumoknak csaknem 45 %-a levéltári eredetű, a harmadik és negyedik fejezetben (az 1872-től 1890-ig terjedő időszak) alig 12 %-a. De a levéltári anyagnak nem•csak az aránya csökken, hanem az 1872 utáni levéltári dokumentumok abszolút számban is alig egyharmadát teszik ki a megelőző időszakból közölt levéltári dokumentumoknak. A dokumentumanyagnak ez a bizonyosfokú egyoldalúsága tartalmilag is kifejezésre jut abban, hogy a kötetek aránylag túl nagy teret szentelnek az egyes munkásszervezetek, egyletek, a szociáldemokrata párt belső életének és aránylag kevesebb a széles munkástömegek helyzetét és harcait megvilágító dokumentum. A levéltári anyag tervszerűbb és szélesebbkörű felkutatásával talán javítani lehetett volna ezen az arányon. A dokumentumkiadvány használhatósága nagymértékben függ a dokumentumok elhelyezésétől a köteten belül. A válogatott dokumentumok 1. és 2. kötete fejezetenként, ezen belül tematikailag csoportosítva közli a dokumentumokat. Az 1. kötet használatát rendkívül megnehezíti az, hogy a dokumentumok elhelyezésében a tematikai csoportosítás kedvéért az időrendet felborították. A 2. kötetben ezt a hibát már kiküszöbölték és az időrendtől csak néhány olyan esetben tértek el, amikor az iratok egymáshoztartozása azt feltétlenül megkövetelte. Vitatható azonban, helyes-e a dokumentumoknak olyan sok kis tematikai csoportban való közlése, ahogy ez különösen a 2. kötetben történt. A 2. kötetben minden dokumentumot valamilyen kicsiny, esetleg csak két dokumentumból álló tematikai csoportba osztottak be. Ez sok erőltetett csoportosításra ad alkalmat és megköti a szerkesztés kezét, hiszen a legmegfelelőbb dokumentumok kiválogatását alárendeli a csoportosítás szempontjainak. Így kerülhet sor oda nem illő dokumentumok belegyömöszölésére valamilyen tematikai csoportba vagy felesleges dokumentum közlésére, hogy a másik ilyentárgyú dokumentum ne álljon árván. Arról nem is--. beszélve, hogy a sok kis tematikai csoport létesítése ahelyett, hogy elősegítené a kötet használhatóságát, inkább megzavarja az olvasót és megnehezíti a szükséges dokumentumok megtalálását Az ugyanilyen tárgyú szovjet dokumentumkiadvány, a Pankrátova szerkesztésében megjelent »Az oroszországi munkásmozgalom a XIX. században« című sorozat a dokumentumok elhelyezését úgy oldja meg, hogy a dokumentumokat évenként, szigorúan időrendben közli és csak egyes esetekben csoportosít szorosan összetartozó dokumentumokat (például egy sztrájkra vonatkozó dokumentumokat) közös cím: alatt. A további kötetekben el kellene tekinteni attól, hogy a kis tematikai csoportokba való beosztás minden dokumentumra kiterjedjen, hogy a kötet egész anyaga? apró csoportokra legyen felszabdalva. Sokkal ésszerűbb, ha csak ott van a fejezeteken belül tematikai csoport, ahol az a dokumentumok tárgyából magától adódik. Az 1. kötet használatát megnehezíti az, hogy a dokumentumoknak nincs egységes, az egész köteten végigfutó sorszámozása, hanem a számozás minden egyes fejezeten belül újra kezdődik. Emellett nem minden dokumentumot jelöltek meg arab számmal, hanem a tematikai csoporton belülieket az ábécé betűivel, sőt még ezen belül újra arab számokkal is. Így adódhat, hogy egy-egy dokumentum megjelöléséhez olyan bonyolult »jelzetekre« van szükség, mint például: III. 8. b/5. A 2. kötetben szerencsére ezt a hibát is kiküszöbölték és a dokumentumokat, tematikai csoportosításuktól függetlenül, végigfutó sorszámmal látták el.