Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Bélay Vilmos: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp., 1954. / 329–332. o.

Irodalom 32^ ismerteti, hogyan zárult le az ügy. Amikor szükséges, felhívja a figyelmet az irat forrásértékének korlátaira, megmondja, ha az irat szerzője színezi a tényeket pártállásának, érdekeinek megfelelően, vagy esetleg rosszul van értesülve, téved egyes kérdésekben. A tárgyi magyarázó jegyzeteket a filológiai jegyzetektől eltérő betűtípus és jelölés különbözteti meg. Hiányosságnak tekinthető, hogy a jegyzetekben idézett művek általában értékelés nélkül maradnak; helyesebb lett volna következetesen mindenütt rövid értékelést adni. A mutatók készítésében a célkitűzést tekintve fejlődést látunk, összehasonlítva a »Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen« című kötet mutatóját a »Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén« című kötetek közös mutatójával. Az előbbi ugyanis a nevek mellett általában csak az illető személyek hivatali, illetőleg pártállását tünteti fel, az utóbbi viszont közli a jelentős szereplők legfontosabb életrajzi adatait is. De nem mindenütt történt szerencsésen a jellemző életrajzi adatok kiválasztása, a közölt adatok nem mindig domborítják ki az: illető személynek a szabadságharc ügye iránti pozitív vagy negatív állásfoglalását, tevékenységét. A betűhív, de a tollhibákat, helyesírási hibákat s a nagy kezdőbetűk túlzott használatát kiküszöbölő szövegközlés, valamint az ügyes tipográfia könnyen olvashatóvá, áttekinthetővé teszi a köteteket. Az áttekinthetőséget a »Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen« című kötetben még fokozza az anyag fejezetekre tagolása; a másik két kötetben ilyen tagolásra az anyag természete nem adott lehetőséget. Nagymértékben megkönnyítik a kötetek használatát a szakmai tudnivalókat tartalmazó bevezetések. Ezeket összehasonlítva egymással, határozott fejlődést látunk. A »Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen« bevezetésében Barta István csupán a kötet forrásait, a közlésre kerülő anyag kiválogatásának és a források megválasztásának szempontjait ismerteti. A »Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén« bevezetése ezek mellett közli, milyen nehézségek állottak útjában a teljességre való törekvésnek, kitér a Honvédelmi Bizottmány ügykezelésére, ismerteti, mekkora volt Kossuth szerepe a Bizottmány elintézéseinek létrejöttében az egyes időszakokban, vázolja a Bizottmány iratainak viszontagságos sorsát, rámutat az ebből adódó hiányokra. Ezenfelül röviden összefoglalja a jegyzetelésben és szövegközlésben követett elveket, aminek véleményünk szerint feltétlenül helyet kell kapnia minden forráskiadvány bevezetésében. A levéltáros szemével nézve a köteteket, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közölt iratok lelőhelyet az esetek túlnyomó többségében helyesen, pontosan, félreérthetetlenül adja meg. De pl. az Informations-Protocolle esetében a közöltnél (kőnyomatos példány az Országos Levéltárban) közelebbi meghatározás kellett volna. Bár a kötetek bevezetésében az olvasó megtalálja azoknak a levéltári iratsorozatoknak, gyűjteményeknek a nevét, amelyekből a kötetek összeállítója a legtöbb anyagot merítette, mégis jó volna, ha külön kis jegyzék közölné a levéltári jelzetek megadásában alkalmazott rövidítések felodását (NHT = Nemzetőrségi Haditanács stb.). Meggyőződésünk, hogy a köteteket haszonnal forgathatják nemcsak a történettudomány munkásai, hanem a széles olvasóközönség is; ez a kiadványsorozat nagyban elősegíti történettudományunk célkitűzésének megvalósítását: nemzeti multunk haladó hagyományainak feltárását, megismertetését. Felhő Ibolya AZ 1848/49. ÉVI NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉS Szerk. Beér János. (Az anyagot gyűjtötték Csizmadia Andor, Gyulai Lajos, Szimonidesz Lajos. Sajtó alá rend. Csizmadia Andor, Gyulai Lajos.) Bev. Beér János, Csizmadia Andor. Bp. Akadémiai Kiadó, 1954. 933, p. A kötet összeállítói azt a célt tűzték maguk elé, hogy hazánk első népképviseleti országgyűlésének legfontosabb forrásanyagát — már amennyire ez egyetlen kötet keretein belül lehetséges — megismertessék a széles olvasóközönséggel. Ez a szándék feltétlenül dicséretreméltó és helyes. Történetírásunk és azon belül különösen az állam- és jogtörténetírás eddig sajnálatos módon elhanyagolta a forradalom és szabadságharc legfőbb államhatalmi szervének, az országgyűlés munkássá-