Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 312–321. o.

320 Irodalom A holland levéltárosok továbbra is repertóriumokat, részletes leltárakat adnak ki. Ilyenek jelentek meg pl. az utóbbi években egyes levéltárak régi anyakönyveiről,

34 ezek községenként és egyházanként haladó kötet jegyzékek, amelyek elé rövid történeti bevezetést helyeztek. — A hollandok különbséget tesznek leltárak és »-listák« között. Az elsőkhöz csak azokat számítják, amelyek a »Handleiding« szabályainak megfelelően készültek. A listák ezeknél összevontabbak, ilyeneket régibb levéltári jelentésekben s elvétve később is adtak közzé. A két típus között nem vonható éles határ.

35 A holland birodalmi levéltárak fond-jegyzékének terve már egy 1911. évi brüsszeli kongresszuson felmerült, de csak nemrég vált valóra,- a Hágában tartott második nemzetközi levéltári kongresszus idején. A kötet, amely D. P. M. Graswinckel szerkesztésében és bevezetésével jelent meg.

36 a hágai általános birodalmi levéltár és a Holland tartományok fővárosainak birodalmi levéltárai tartalmáról ad áttekintést. Levéltáranként haladva sorolja fel a bennük őrzött levéltártesteket, mindegyiknél közli az időhatárokat és utal a (kéziratos, vagy nyomtatott) leltárra, amely az anyagot részletesen nyilvántartja. A kötetet személy- és helynévmutató zárja le. A szerkesztésénél Graswinckel szerint a rendszerezés adta a fő problémát. Arra. számítanak, hogy az esetleges hibákat, következetlenségeket egy következő kiadás kiküszöbölheti. Nagy-Britanniában csak a második világháború vége felé szervezték meg a nem állami levéltárak egységes nyilvántartását és leltározását, levéltárvédelmi szempontból. A megszervezés módja erősen emlékeztet a németországi Archivpfleger-intézményre, s nagyrészt önkéntes munkára épül. Minthogy az iratvédelem törvényes szabályozása még mindig várat magára, az akció sikerét propagatív eszközökkel igyekszenek biztosítani. A londoni Public Record Office-ban kiépülő Nemzeti Lellár részletes, regeszta-szerű kivonatokat ad az egyes iratokról. Az eddigi munka több jelentős felfedezést is eredményezett.

37 Végezetül az Amerikai Egyesült Államok levéltári leltárairól szólunk még néhány szót. Külföldi leltárakról megfelelő véleményt alkotni csak úgy tudunk, ha valamelyes fogalmaink vannak a levéltári viszonyokról, amelyek között e leltárak létrejöttek. Az európai levéltáros számára a közelmúltban E. Posner, a kiváló egykori porosz levéltáros festett képet az amerikai levéltárügyről,

35 aki a náci terror elől volt kénytelen menekülni s jelenleg a Washingtoni Nemzeti Levéltár tudományos dolgozója. A Nemzeti Levéltár működése az 1934-es levéltári törvényen alapszik, ez pedig az állami ügyiratok átvételét, kezelését és hozzáférhetővé tételét teszi feladatává. Nincsen tehát történeti funkciója, (ezt egy 1899-ben megalakult bizottság tölti be) s nem veneti át magánszemélyek hagyatékát, csak olyan iratokat, amelyek sohasem kerültek ki az állami kezelésből. A levéltárnoknak ellenőrzési joga van az állami irattárak felett. A rendezés — ami a proveniencia elvének a tiszteletben tartásával történik — sokszor igen körülményes, mert Amerikában nincsenek regisztratúrák a szó szorosabb értelmében (mint ahogyan Angliában sem voltak) s az irat eredetét sokszor nem könnyű megállapítani. A leltározás eszközei a következők: 1. Ütmutató, 2. Checklist (megfelel a francia répertoire numérique-nek vagy a német Repertóriumnak). 3. Részletes leltár. 4. Calendars (regeszták, egyes dokumentumok öszszefoglalása). 5. »Informationszirkulare« (ezekben összeírnak és közölnek minden egy bizonyos tárgyra vonatkozó iratot, valamennyi állagból; ilyen van pl. Indiáról, Észak-Afrikáról, Skandináviáról). 34 J. M. van de Venne: Beschrijving van de doop-, trouw- en begraafboeken (overlijdensregisters) in de Provincie Limburg, dagtekenende van vóór de invoering van de Burgerlijke Stand. 's-Gravenhage, Ministerie von Onderwijs, Künsten en Wetenichappen 1953. 150.. p. (Rijksarchief in Limburg.) — A. Pathusis—E. J. Werkman: Beschrijving van de doop-, trouw- en begraafboeken, enz. in de provincies Groningen en Drente, dagtekenende van vóór. de invoering van de Burgerlijke Stand. 's-Gravenhage Ministerie van Onderwijs, Künsten en Wetenschappen 1953. 124, 1 2. Jp. (Rijksarchieven in Groningen en Drente.) 33 Ld. Graswinckel előszavát a köv. jegyzetben idézett kötethez. 36 De Rijksarchieven in Nederland. Overzicht van de inhoud van de Rijksarchiefbewaarplaatsen. 's-Gravenhage, Ministerie van Onderwijs, Künsten en Wetenschappen. 195S. VII. 404 p. 37 Hilary Jenkinson: The National Register of Archives. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Bd. 62. 1954. pp. 616—624. 33 E. Posner: Das Archivwesen in den Vereinigten Staaten Amerikas. Der Archivar. Jg. 4. 1951. 63—75. hasáb.