Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Karsai Elek: Kormánybiztosok hatásköre és tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első hónapjaiban / 206–234. o.
212 Karsai Elek A kormányt — az előzőkből következően — nem a háború vagy a háborús veszély, hanem az idegen fegyverekkel levert proletár forradalom visszatérésétől, feltámadásától való rettegés késztette az 1912. LXIII. te. alkalmazására, közelebbről kormánybiztosok kinevezésére. s-\ . Az ország meg nem szállt részén — mint azt fentebb már vázoltuk — az ellenforradalmi rendszer berendezkedése a népi tömegek ellenállásába ütközött. A kormány nyilván ezt az ellenállást tekintette háborúnak vagy háborús veszélynek. A kormány és politikai pártok a tömegeknek demagóg frázisokat hirdettek, ugyanakkor azonban lassan megkezdődött az uralkodóosztályok vezető politikusainak politikai tevékenysége •— egyelőre a vármegyei és városi közigazgatás területen. 1919 augusztus közepén a kormány — noha Sigray grófot kinevezte nyugatmagyarországi kormánybiztosnak — még nem határozta el magát arra, hogy a vármegyei és városi közigazgatás irányítását, vezetését kormánybiztosoknak adja át. A Friedrich^kormány augusztus 15-iki átalakítása 20 nyilván abból a célból történt, hogy ez a szélesebb alapon álló, több párt képviselőiből létrehozott kormány megnyerje a párizsi ötös Tanács elismerését. A kormány várakozó álláspontja következtében a közigazgatás decentralizálása irányában nem hoztak határozott intézkedéseket. Ezt a határozatlaságot tükrözi a belügyminiszter augusztus 16-án megjelent rendelete is. 27 Ebben a rendeletben a kormány úgy ítélte meg a helyzetet, hogy »a mostani rendkívüli időkben nem lehetséges az ország minden részére kiterjedő általános, egyöntetű rendelkezésekkel megállapítani az összes tennivalókat... A helyi viszonyok ismerete és mérlegelése alapján... kell megtalálni az egyes felmerülő kérdésekben a helyes utat.« . Ebből már következett, hogy a közigazgatás élére olyan embert kell állítani, aki a helyi viszonyokkal tökéletesen tisztában van, aki képes az általános, érvényben lévő rendelkezéseken túlmenő intézkedések megtételére. De az érvényben lévő rendeleteken, törvényeken csak az a közigazgatási vezető teheti túl magát, akit a törvény rendkívüli hatalommal ruház fel. Annak ellenére, hogy e rendelet elvileg a közigazgatás decentralizálása mellett foglalt állást, hogy a dunántúli főparancsnokság aug. 15-iki táviratában a kiküldött közigazgatási tanácsadók helyett kormánybiztosok kinevezését kérte, 28 az augusztus 20-iki minisztertanács még úgy határozott, hogy a katonai parancsnokságok mellé belügyi kiküldötteket osztanak be. 29 A minisztertanács döntése értelmében a siófoki fővezérséghez két belügyi, egy-egy csendőrségi és egy külügyi kiküldöttet osztanak be, míg a Dunántúlon alakítandó három karhatalmi csoportparancsnokság mindegyikéhez egy-egy belügyminiszteri kiküldött kerül. A siófoki fővezérséghez beosztandó belügyi kiküldöttek hatásköre kiterjed az egész Dunántúlra, kivéve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Budapestnek a Duna jobbpartján fekvő része, a nyugat-magyarországi parancsnokság mellé 2(1 Budapesti Közlöny 1919. aug. 15. 85. szám. 27 Budapesti Közlöny 1919. aug. 16. 87. szám. 72.797/1919. BM. rendelet. 2S OL. BM. (Belügyminisztérium) ein. (elnöki iratok) 1919—11—5708. — A főparancsnokság kérését azzal indokolta, hogy »közigazgatási tisztviselők elmozdítása, helyettesítése és a közigazgatás hatályos ellenőrzése tekintetében csak kormánybiztosi hatáskörben lehet eljárni.« 29 OL. BM. ein. 1920—33—282. — Schnetzer hadügyminiszter leirata a siófoki fővezérséghez, a három dunántúli körletparancsnoksághoz, valamint a budapesti karhatalmi erők főparancsnokságához.
