Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Szászi András: Adatok az Igazságügyminisztérium ügyintézésének történetéhez, 1867–1918 / 188–205. o.

Adatok az Igazságügyminisztérium történetéhez 203 Ha az iratok nagy száma miatt egy-egy iratjegyzék kevésnek bizonyult, akkor többet készítettek, s azokat eleinte római számokkal, később az ABC betűivel jelölték meg. De 1890-es évek vége felé a nagybetűk mellett álló kisbetűk is kisebb csoportosítást jelentenek. Pl. Ca. = I. évnegyed, Cb. = II. évnegyed, stb. De 1900-tól 1908-ig az I., S., T. betűk mellett feljegyzett kisbetűk nem tárgyi csoportot, hanem névkezdőbetűt jelentenek. Az addigi irattári számok helyett irattári jeleken belül 1900-tól kezdve bevezették az alapszámos rendszert. De ez nem volt következetes, az előre és visszafelé haladó csatolást is egyidőben alkalmazták. 1908-tól kezdve az S., T. betűjelű iratoknál a visszafelé haladó alapszámos rendszert honosították meg. Az ügy keletkezésének évében kapott első iktatószám állandó alapszám lett, ahhoz csatolták valamennyi utóiratot. A bizalmas tárgyú iratokat 1900-tól kezdve B. i. irattári jel alatt lajstromszámok rendjében őrizték. A közirattárban, később csoportirattárban, illetve központi irattárban 1867—1868. években, éveken belül tétel, alapszámok rendjében őrizték az iratokat. 1869-ben elhagyták a tételek szerinti csoportosítást és csak alapszámok sorrendjét alkalmazták, azonban 1867-től változatlanul megtartották az előrehaladó irat csatolását. 1872-ben, a bírói és az ügyészi szervezet felállításával egyidőben tételekhez hasonló tárgycsoportokra osztották fel az iratokat, s azok mindegyikét az ABC. egy-egy nagybetűjével jelölték meg. Azokon belül még kisebb csoportosításokat végeztek s minden ilyen kisebb csoportot a nagybetű mellett az abc. egy-egy kisbetűjével különböztették meg a többitől. Betűk mellett több esetben még egy-egy arabszámot is használtak kisebb egységek megjelölésére. Tehát egyes irattári jelek így tevődtek össze: F. a. 1. F. a. 2. stb.... Könnyebb kezelhetőség szempontját követve, egyes tárgycsoportokon belül a bíróságok és a vádhatóságok ügyeit a székhelyek kezdőbetűinek abc. rendjében gyűjtötték s a bíróságok, ügyészségek mindegyike egy-egy sorszámot kapott. Ez a sorszám azonos az előbb említett arabszámmal. Minden irattári jelhez külön iratjegyzék (irományjegyzék) készült. A jegyzékre érkezés sorrendjében sorszámozva, iktatószámonként feljegyeztek minden odatartozó iratot és annak rövid tárgyát. Az egy ügyre vonatkozó iratokat az irattári jelen belül az ügyben utolsónak beérkezett irat sorszáma alatt gyűjtötték össze. Erre az iratjegyzék utolsó rovatában (vonatkozó szám) történt utalás. Hogyha valamelyik irattári jelbe tartozó iratok száma meghaladta az iratjegyzék megfelelő rovataiban feltüntethető iratok mennyiségét, újabb iratjegyzéket nyitottak, s az iratjegyzékeket sorszámozták. A csatolás annyiban nem volt következetes, hogy egyes esetekben még az évek múlva keletkezett utóiratot is az előiratokhoz csatolták és ott tüntették fel, más esetekben pedig az előiratokat csatolták az utóirathoz. Ezt a rendszert 1890-ben az irattári jelen belüli alapszámos irattári rendszerrel cserélték fel, de a csatolás most sem volt következetes. S ugyanakkor. egyes tárgycsoportok betűjeleit is megváltoztatták. 1900. október 1-én bevezetett lajstromos iratkezelés alá vont iratokat az irattár is lajstromszámok rendjében, lajstromok szerint egymástól elkülönítve őrizte. Ugyanez történt később az osztályirodák által külön kezelt iratokkal, kivéve azokat, amelyeket az osztályirodán és a tárgyuknak megfelelő központi irattári jel alatt kezeltek. Ezeket a központi irattárba helyezés után irattári jelüknek megfelelő helyre beosztották a többi iratok közé. Az iratokkal együtt az irattárban helyezték el az iratokhoz tartozó segédkönyveket is, amelyeket könyvfajták szerint és könyvfajtákon belül az évek növekvő rendjében őriztek. 1868-tól a minisztérium szervezetébe tartozott az akkor felállított minisztériumi számvevőség is. A számvevőség feladata volt az igazságügyi tárcát illető bevételek és kiadások számfejtése, könyvelése és ellenőrzés, a tárcát érdeklő tartozások és követelések nyilvántartása, pénzkezelési kimutatások, zárszámadás és költ-