Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Szászi András: Adatok az Igazságügyminisztérium ügyintézésének történetéhez, 1867–1918 / 188–205. o.

Adatok az Igazságügyminisztérium történetéhez JCJJJ iktatást végezte. Az iktató köteles volt a neki átadott iratokat még aznap be­iktatni. Az iktatás e célra előre elkészített, megfelelő rovatokkal ellátott könyv­ben történt. Az iratokat naptári évenként l-es számmal kezdve megszakítás nélküli növekvő számsorrendben iktattak. Minden egyes iratra — s ha volt — annak mellékletére az iktató fel­jegyezte később a bélyegzők bevezetése után rábélyegezte — az iktatókönyv­ben soronkövetkező iktatószámot és — a mellékletek kivételével — a beérke­zés, illetve iktatás napját. Azután az iktatókönyv rovataiba beírta az iratot küldő nevét, lakhelyét, s ha volt, az iratnak a beküldőnél kapott iktatószámát, a mellékletek darabszámát — ha a mellékletek száma a 12 darabot megha­ladta, akkor a mennyiségére tekintet nélkül »csomag« megjelölést használt — az előadó névkezdőbetűjét, illetve az intézkedésre illetékes osztály római szá­mát, végül az irat tárgyát. A tárgy rovatban sok esetben fel szokták tün­tetni az elő- vagy utóiratok számát is. Az utóbbit az utóirat beérkezése után jegyezték fel az előirat említett rovatába. Az ügyiratok későbbi elszaporodásánál az iktatás munkáját többen vé­gezték. Hogy ez lehetővé váljék, már nem kötötték be előre az iktatókönyvet, hanem csak bekötetlen íveken iktattak. A beiktatandó iratokat a központi ikta­tóhivatal vezetője megfeleleőn elosztotta az iktatók között, hogy mindegyik­nek annyi irat jusson, amennyi a neki átadott iktatóíveken beiktatható volt. És az iktatás megkezdése előtt meghatározta, hogy melyik iktató melyik szám­mal kezdje és végezze az iktatást. Gondosan ügyelt arra, hogy az iktatóíve­ken az iktatószámok szorosan növekvő rendben kövessék egymást és a kiosz­tott iktatóívek egyikén se maradjon üresen egyetlen iktatószám rovata sem. A teleírt iktatóíveket az év végén vagy a következő év elején bekötötték. Iktatás után a beiktatott iratokat abc betűrendben — későbbi években már az abc betűin belül első, majd később első és második, magánhangzók rendjében — vezetett név- és tárgymutatókönyvbe jegyezték be. Ez már nem közvetlenül az iratok, hanem az iktatőkönyv, illetve az iktatóívek adatai alap­ján történt. Az iratot küldő neve vagy az irat tárgya első betűjének megfe­lelő betűs lapon beírták az irat küldőjének nevét s röviden az irat tárgyat, valamint a rávonatkozó iktatószámot. Abban az esetben, ha az irat tárgya azt szükségessé tette, akkor nemcsak név, hanem tárgy szerint is bejegyezték. Ha a név- és tárgymutatókönyvbe már bevezetett ügyben abban a naptári évben újabb irat, vagy iratok érkeztek, valamennyinek az iktatószámát az ügy első iktatószáma után érkezési rendben tüntették fel. Olyan esetekben, amikor egy-egy ügyben többektől érkezett irat, vagy várható volt, hogy abban az ügyben többen írnak, mint pl. bírói kinevezés, irodaátalányok vagy egy-egy törvényerejű kinevezések stb., a várható iratok bejegyzésére akkora helyet tartottak fenn a mutatókönyvben, amennyi előre­láthatólag szükséges volt, s minden egyes beérkezett irat iktatószáma előtt bejegyezték vagy az irat küldőjének a nevét, vagy valami olyan közelebbi meg­jelölést, amivel az az irat az ügyre vonatkozó többi irattól megkülönböztethető volt. Pl. Kovács István pályázati kérvénye 505, kinevezése irodatisztté 904, eskütétele 1029, fizetésének utalványozása 1100 stb. A bíróságok: táblák, törvényszékek, főügyészségek, fegyintézetek, javító­intézetek, közjegyzői és az ügyvédi kamarák stb., ügyeit a székhelyük —, Kú­ria, Koronaügyészség, Igazságügyi Orvosi Tanács, minisztériumok stb. ügyeit a névkezdőbetűjük szerinti betűn belül külön lapokon jegyezték be a név- és tárgymutatókönyvbe. Ugyancsak külön lapokra összegyűjtve kerültek bejegy­zésre a gyakran előforduló személynevek: Nagy, Kiss, Kovács stb.: Közben az irat folytatta útját az előadó felé. Következő állomás az irat­tár volt, ahová az iktatóból azért továbbították, hogy az esetleges előiratokat is hozzácsatolják. Kezdetben mindén iratot előiratok csatolása, »-szerelése« vé­gett az iktató áttett az irattárnak, később már csak azokat az iratokat, ame­lyekben előiratra hivatkozás történt, vagy fetételezhető volt, hogy az ügyben már előbb is érkezett irat a minisztériumba. Az irattárból az iratot — ha elő­13 Levéltári Közlemények

Next

/
Oldalképek
Tartalom