Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

186 Trócsányi Zsolt Ezeken a területeken, a központosítás koraisága következtében, soknemzetiségű államok keletkeznek. Magyarországon ez a kérdés különösen bonyolultan van feltéve. Magán Magyarországon belül a magyar az uralkodó nemzet; de a magyarokat és a többi nemzetiséget egyaránt elnyomja az osztrák gyarmatosítás. A kérdés vizsgálatából most ki kell kapcsolnunk a magyarországi nenrnmagyar népeknek a magyar uralkodóosztály által történő elnyomását — ez ugyanis az abszolút monarchia kérdése szempontjából -a XVII. és XVIII. század fordulóján mellékkérdés. Annál lényegesebb ebből a szempontból az osztrák gyarmatosítók és a magyarság ellentéte. A Habsburgok és a magyar rendek ellentéte ugyanis korábban sem egyszerűen az abszolút monarchia és a feudális urak ellentéte — ha ugyan távol áll is tőlünk, hogy pl. Apor Istvánék dühös morgását koncuk elvesztése miatt »nemzeti ellenállás«nak, a nemzeti függetlenségért vívott harcnak minősítsük. A gyarmatosítók azonban gyarmatosítók maradnak, bárki is az ellenfelük, még akkor is, ha közben a török kiűzésével világtörténelmi hivatást teljesítenek. A Rákóczi-szabadságharc nem egyszerűen az osztrák gyarmatosítás, hanem a Habsburg-abszolutizmus ellen is irányul. A magyar nemesség a nemesi köztársaság követelésével lép fel. Hogy kutatásunk területén maradjunk: a gyulafehérvári országgyűlés által alkotott conditio-k a nemesi köztársasági alkotmánynak képeznék a .-sarkkövét. De a nagy kuruc szabadságharc nem csak nemesi felkelés. Még csak nem is elsősorban az. Éppen ez teszi érthetővé, hogy a fejedelem abszolutisztikus törekvései •érvényesülhetnek. A kuruc szabadságharc állama, mint már rámutattunk, kettős céllal jött létre: 1) a Habsburg-ellenes harc anyagi előfeltételeinek és a szervezett harcnak biztosítására, 2) az osztályviszonyoknak olyan állapotban való rögzítésére, ahogy azok a szabadságharc teljes kibontakozása idején fennállottak. Mindkét feladat megoldására központosított államra, abszolút monarchiára volt szükség, nem a nemesi köztársaság anarchiájára. . - • < Rákóczi központosított állama így azokhoz a központosított államokhoz áll a legközelebb, amelyek a török, mongol és más hódítók elleni harc szükségleteire jöttek létre. Ami osztály alapjában a különbség azokkal szemben, az nem a kapitalizmus erősebb fejlettsége — ilyenről pl. a török kiűzését vezető Ausztriával szemben nyilván szó sem lehet —, hanem a nemzeti egységfront szélessége, amelyre ez az abszolutizmus támaszkodik. A fejedelem az egész ország érdekeit kifejező politikát folytat — ez hatalmának politikai alapja. Éppen a szabadságharc nemesi vezetéséből következik azonban, hogy ezek az abszolutisztikus tendenciák csak korlátozottan érvényesülnek. Akár abban jut ez kifejezésre, hogy — mint Magyarországon — a kormányszervek egyik vagy másik irányzat hatalmi képviselői, akár abban, hogy — mint elsősorban tán Erdélyben — a hatalom egyes szervein belül folyik a két tendencia küzdelme: ez a kettőség nyilvánvaló. Amilyen mértékben érvényesülnek egyrészt a nemesi köztársaság tendenciái -A kormányzat formájában, s amilyen mértékben sikerül másrészt a nemeseknek a maguk oldalára billenteni a szabadságharc kialakulásakor az egységfrontban kialakult egyensúlyt, olyan mértékben gyengül meg — eltekintve most az egyébként döntő külpolitikai tényezőktől — a szabadságharc.