Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

178 Trócsányi Zsolt tyát munkálódni, azok attól elvonnák magokat, és a szegényekkel áztat munkálkodtattyák... Tovább is inquiráltatni fog eő Felsége: miért az Maros-Vásárhelyi articulusok véghez nem mentenek?*«

100 A tanácskozások eredménye Károlyi Sándor 1708. febr. 28-án kelt részletes utasítása volt. . . Az utasítás szerint az új erdélyi főparancsnoknak katonai parancsnoksága mellett közigazgatási és kincstári hatásköre is volt. Mellé négy tanácsurat rendelt a fejedelem: a két Barcsait, Teleki Mihályt és Thoroczkai Istvánt. A tanács secretariusa,, mint az előző évben is, Pongrácz György lett.

101 Ami az igazgatás egyes részfeladatait illeti, az utasítás ismét Kismarjaira bízta: a felszabadítandó területek fiscalitas-ainak igazgatását, az elkobzandókét pedig Székely Zsigmondra. A konfiskált javaknak csak jövedelme átvétele tartozott a thesaurariusra. Ezzel a thesauraríus kincstári igazgatási hatásköre lényegében megszűnt. Annál nehezebb feladatok vártak Barcsai Ábrahámra az adóigazgatás és a hadak ellátása területén. Meg kellett vizsgálnia: mit szolgáltattak be az egyes törvényhatóságok abból a quantumból, amit a marosvásárhelyi országgyűlés vetett ki rájuk. Amit a commissariusok felhajtottak, azt át kellett vennie tőlük — hogy azután a commissariatus pénztárából, amelybe a konfiskált javak jövedelmei is folytak, csak az ő assignatio-ja alapján történhessék kifizetés. Ahol a kivetett összeget még nem fizették be, ott az egészet — a korábbival szemben, amelynél az összeg felét hizlalni való marhában, felét pedig rézpénzben szabták ki — marhában kellett kivetni. Ha a kivetést meg kellett változtatni, abban az értelemben, hogy ezerenként vagy seregenként osszák ki a falvakra, az új repartitio-nak is a tanácsurak és commissariusok jelenlétében kellett történnie. 1708-ban már a fejedelem sem mutatott türelmet a szász városok és székek iránt »Mivel azok hozzánk és ez közönséges ügyhöz hidegebbeknek tapasztaltatnak s példásabban is hűségtelenkednek«, tőlük először a marosvásárhelyi kivetést kellett pénzben behajtani, majd újabb quantumot kellett, kiszabni rájuk. Ezt szintén pénzben kellett megfizetni, csak ha erre nem lett volna mód, akkor volt szabad marhákat szedni. A fejedelem arra is felhatalmazást adott, hogy amennyiben a szászok megtagadnák a fizetést, égetéssel kell megfenyegetni őket, majd bírájukat befogatni, s h;t mindez nem használna, egy-két engedetlen falut fel kell égetni. A tanácsnak és a főparancsnoknak meg kellett vizsgálnia a kincstári és commissariatusi igazgatási apparátus személyzetét s javaslatot kellett tennie a fejedelemnek: a nem megfelelőnek bizonyultak állásainak betöltésére.

102 A tanács munkájáról s Károlyinak a tanácshoz való viszonyáról ismét csak töredékes ismereteink vannak. Március 1-én Károlyi már azt jelentette a fejedelemnek,. hogy Barcsai Ábrahám hozzá érkezett Károlyba s megbeszéléseket folytattak. Március 11-e tájt már Károlyban volt Pongrácz György is; vele a lefolytatandó inquisitio* dolgát tárgyalta meg a tábornagy. A tanács maga érdemben csak április elején kapcsolódhatott bele az ügyek intézésébe; akkor aztán Károlyi, aki addig saját nevébenlevelezett az erdélyiekkel, teljesen nekik adta át az ügyek vitelét. Mint máj. 7-én a. 100 Rákóczi-tár 1:95—97, 100. Az idézett szöveg a 96. oldalon. 101 ».,. hogy általa minden végezések prothocolaltassanak és azok végben vitelire emanálando parantsolatok expediaitassanak, az eő kegyelme subscriptioja és az: fellyebb írt Secretariusunk nevének feljegyzése mellett« (AR XII: 344. o.). 102 AR XII: 330—338. o.