Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

Magánkancelláriai ügyintézés 145 hány pallium azonban ezekről is megmaradt; tanúságuk szerint ezeknél is a tárgyi csoport vagy időrend volt az elhelyezési rendszer. Persze ezeknek a nyilvántartására nem fordítottak nagyobb gondot, hiszen ezeket általában nem használták, kikeresésükre nemigen volt szükség. Az ilyenfajta iratok csomóin nem egy esetben találtunk már a XVI. sz. végéről eredő ilyen megjegyzéseket: Litterae minus utiles vagy éppen Litterae inutiles. Gazdasági irat a 90 zsákból csupán 3 zsák, idegen családok iratai sem több. Az összes iratok rendszerére és a Thurzó Imre-féle rendezésre általában meg kell jegyezni, hogy az iratokra a jelzetet, tehát a zsák betűjét, vagy a csomó számát stb. nem vezették rá. Ez azonban általános volt a XVII. sz.-ban, mert pl. a magyar kamarai levéltár irataira sem vezettek jelzetet. 1935-ben a szepesi káptalan országos levéltárában még mindig szép számmal lehetett iratokat találni, amelyekre a jelzet nem volt ráírva; ezt a hiányt egy-egy darab kiemelésénél azonnal pótölni kellett, mert egyébként nem lehetett volna reponálni. Ez is egyik oka annak, hogy a régi, a XVII. sz. végéig alkalmazott levéltári rendszerekről viszonylag kevés emlék maradt fenn. IV. A levéltár berendezése. Thurzó Imre az anyag elhelyezésénél az akkor divatos megoldást választotta és az iratokat zsákokba rakatta. Ezeket a zsákokat azután az abc egyes, kettős, hármas és négyes betűivel látták el, A-tól Uuuu-ig. Rendszerint minden capsa egy tárgyi csoport; a birtokjogi iratoknál egy-egy vár és uradalom anyaga egymás után következő több capsában van elhelyezve, de a zsák itt is levéltári egységet, rendszerint levéltári alcsoportot képez (első zsák: derék privilégiumok; második zsák: perek X család ellen stb.) A zsákok között kisebbek (capsulae) és nagyobbak (capsa) találhatók. (Eredeti capsa mindkét •', fajtából ma is látható Esztergomban és használatban van Szepesváralján a káptalani levéltárakban.) A capsákra pergament mutatólapocskákat varrtak, amelyekre felírták a zsák betűjét és a tartalmat röviden. Ilyen cédulát szépszámban találtak az 1760. évi regesztrációnál, néhány darab meg is maradt máig a levéltár állagában.

61 Ezeket a zsákokat azután négy sorban akasztották fel a falakba erősített rudakra, három capsula pedig az ablak felett lógott. így védték az iratokat a két legnagyobb kártevő: a víz és az egér ellen. A könnyebb kiigazodás kedvéért minden sor első és utolsó zsákja más-más színű volt. Hogy mennyi anyagot helyeztek egy zsákba, az a rendezésről készített : indexből néhány esetben kitűnt. Pl. a B capsában húsz, az I-ben 23 irat volt csupán, ám a nagyalakú és nagypecsétes privilégiumok, nyilván tokokban vagy más védőkészülékben elhelyezve, sok helyet foglaltak. Az Ss zsákban már 15 fasciculus, a Zz-ben pedig 22 volt elhelyezve. A fasciculusok nagyságára csak a palliumokból következtethetünk. Általában kis alakúak voltak és tapasztalatunk szerint a legnagyobb fasciculusban is legfeljebb 20—30 darab irat volt becsomagolva, de igen gyakori a csupán 1, vagy csak néhány darabot tartalmazd* csomó. Általában meghagyták az irattározás fasciculusait. v V. Nyilvántartás, eligazodás az anyagban, használat. E kérdések megoldásában is megtaláljuk a kornak a levéltárak rendeltetéséről vallott felfogását: a nyilvántartás a gyakorlat céljait szolgálta és tudományos elvet hiába keresnénk benne. A zsákok tartalmára vonatkozólag tájékoztatást adtak a rájuk erősített pergament lapocskák (sédula, cimke). A címkéken levő szövegeket Thurzó Imre egy Index seu Series című füzetben le is másoltatta, amely a zsákok CI Fasc. 32. nr. 28 , 41, 50, 51. 10 Levéltári Közlemények