Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

Magánkancelláriai ügyintézés 141 elhelyezés, mint a legtermészetesebb elhelyezési módot. Az első négy volt a szorosabb értelemben vett privilegia, a többi és még más fel nem sorolt speciesek az »aliae litterae necessariae«, amint ez Thurzó Imre rendezésének Indexében olvasható. A peres iratok elhelyezésénél ugyanezt az elvet követték és az iratok rendje a pertest, esetleg egyességlevél, a per mellékletei, a perben kelt missilísek stb. tárgyi csoportok alapján tagolódik. Ez a rendszerezési elv ismét általánosan ismert és teljesen a gyakorlat szülte, az élet követelményei termelték ki. A levéltári anyaghoz ugyanis ebben az időben részletes lajstromok vagy segédkönyvek, amelyek segítségével a keresett iratokat könnyen meg lehetett volna találni és kiemelni, még nem voltak, helyettük ez a tagolás segített a tájékozódásban, ennek alapján lehetett kiigazodni az anyagban. Egy gyakorlati példán lehet a fentieket szemléltetni. Az Fff capsában helyezték el 1617-ben a Hathalmi család elleni per iratait, Poruba, Kunyerád és Klecsen birtokok határaira vonatkozólag, összesen 13 darab, melyeket hiánytalanul megtaláltak a levéltár anyagának revíziója alkalmával 1718ban és 1768-ban is.

53 Jelenleg az iratok az Országos Levéltár Neoregestrata Acta gyűjteménye 1703. és néhány következő csomójában őriztetnek. Kisebb anyagról lévén szó, együtt van privilégium és peres anyag. Az iratok segítségével teljesen rekonstruálható az 1617-ik évi rend, amely szerint az első szám alatt feküdt a donációs levél, mint legfontosabb jogvédő irat, utána következtek az introductoriae, majd a peres levelek, végül a kisebb értékű missilísek, protestációk stb. Ebben a rendben sorszámokkal is ellátták a rendezés alkalmával az iratokat, amint azt az iratok hátlapjáról meg lehet állapítani. Ilyen esetben az Indexben is mindenkor feljegyezték az iratok mennyiségét.

54 Itt mindjárt felelni kell arra a kérdésre, vajon a zsákokon belül az iratókat ellátták-e sorszámokkal? Mint éppen láttuk, sok esetben igen. A számokat más esetben betűk helyettesítették; ez a megjelölési mód gyakoribb a számoknál. A sorszám és a betű azonban nem volt általános, ha egy zsákban vagy egy csomóban kisebb számú irat volt és azok azonos tárgyra vonatkoztak, tehát a gyakorlat a sorszámozást, vagy az egyes daraboknak egyébként való megjelölését nem kívánta, ezt nem is alkalmazták. A Thurzó levéltár iratainak nagyobbik részén nem is találtuk ennek emlékeit. Arra vonatkozóan, hogy a birtokjogi iratok milyen egységekben kerültek elhelyezésre és megőrzésre, igen jó bizonyítékot szolgáltatnak az 1617-es rendezés megmaradt eredeti palliumai. Ezekből megállapítható, hogy a zsákba helyezett iratok őrzési és elhelyezési formája a fasciculus (ligatura) volt. Magyarul kötés-nek, németül Pündl, Bündl, Bündel-nek nevezték. Általában a kisebb kötés volt a divat, sőt igen gyakran az olyan kötés, melyben mindössze egyetlen irat volt. A kötések alapját általában az irattározás adta meg. Ahogy az ügymenetből kikerült, valójában már levéltárivá vált iratokat faseiulálták, úgy ezekben a fasciculusokban kerültek azok elhelyezésre a levéltárban. Az irattározás korábban ismertetett rendje tehát kétségkívül irány jelölő volt a levéltári elhelyezésnél is, azaz az irattárolási csomók változatlanul kerültek a levéltárba. 53 NRA fasc. 1444. nr. 10. 211. old. 54 A zsák két darabja a NRA fasc. 1703. nr. 27. és 28. jelzet alatt fekszik. A hátlapon látható a rendezéskor adott egykorú 2. és 3. sorszám, ugyanilyen numerusok alatt regisztrálta e darabokat Rajcsányi is 1760-ban, azaz az általa teljes épségben talált 1617. évi rendszert átvette. A Thurzó Imre-féle rendszerben 12 darabot helyeztek el ebben a zsákban, Rajcsányi 1760-ban 13 darabot talált, ám a 13. iratot —- tartalmából következtetve — csak az 1617-es rendezés után rakták a zsákba. Az idézett 2. számú irat nova donatio, a 3. számú pedig az ehhez tartozó introductoriae, tehát az 1. szám volt az eredeti donáció.