Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

126 IIa Bálint 2. Ügymenet. A kancellária ügymenete az aktaintézésből állapítható meg.

s (Az akta szót Thurzó György is használta országos ügyekkel kapcsolatban keletkezett iratok megjelölésére.)

9 A »postát« rendszerint a porkoláb vagy más udvari alkalmazott vette át. Ha valóban postán jött, recepissével érkezett; ha küldönc hozta, az azt a levél fontossága szerint vagy a kapuőrségnek adta át vagy egyenesen az úr saját kezébe. Már a címzés mellett feltünteti a levélíró, hogy az úr saját kezébe adassék levele vagy ha nem volna otthon, küldjék utána, bárhol tartózkodnék is vagy távollétében felesége, a prefektus stb. nyissa fel. Ennek megfelelően történt a »postabontás« fontos posta esetében mindig az úr által személyesen vagy ha távollétében más bontotta is fel, ez csak a tartalom fontosságának megállapítása végett történt és arról az urat vagy a levél továbbküldésével vagy tartalma közvetítésével azonnal értesítették. Maga az úr, ha eltávozott udvarából, meghagyta, hogy a leveleket hova küldjék utána, sőt pl. többször megadta a királyi udvarban és a kormányhatóságoknál is hosszabb tartózkodása címét, hogy részére a fontos ügyeket oda irányítsák. Van azonban rá adatunk szép számban, hogy az úrnak birtokkormányzási és a gazdálkodás ügyeiben írt leveleket az udvari officiálisok maguk bontották fel és azokban intézkedtek is, csupán az intézkedés lényegét referálták az úrnak.

10 \ Felbontás és átolvasás után a politikailag fontos darabokra az esetek nagy részében az úr sajátkezűleg vezette rá az érkezés keltét (redditae, exhibitae, allatáé, praesentatae stb.), egyes esetekben az érkezés időszakát, óráját és a kézbesíés módját és minden esetben a levél tartalmát és annak íróját is. A tartalmi feljegyzés olykor egészen rövid, néhány szóból állt, máskor részletesebb s több mondatra terjedt. A beérkezett darabok más részén a feljegyzéseket a titkárok tették meg, tehát bizonyára ők bontották fel a leveleket és így előkészítve adták át az úrnak. Az is előfordult, hogy az úr a titkárok tartalmi kivonatait javította vagy megtoldotta. Vannak azután beérkezett iratok, melyeken semmiféle ilyen természetű feljegyzés nincs, ezek nagy része családi levelezés és olyan irat, amelynek nincs nagyobb jelentősége, az ún. »inutiles, nil valoris«.

11 A beérkező ügyek elintézésére, a válasz tartalmára és annak elkészítésére az úr személyesen adta meg az utasítást. Előfordul, hogy sürgős, főleg gazdasági ügyekben az úr helyett a prefektus vagy más officiális intézkedett, de politikai, orszá8 Cseh viszonylatban igen alapos munka a korai kancelláriai gyakorlatra: Stloukal Karel: Ceská kancelár dvorská 1559—1608. Praha, 1931. A német fejedelmi udvarok kancelláriáiban honos ügyintézésről Löher: Archivlehre (Paderborn, 1890.) című munkájából értesülünk igen részletesen. A frank Hohenzollernek ügyintézését a XV—

XVI. században Wagner írta meg (Kanzlei und Archivwesen der fränkischen Hohenzollern von Mitte des XV. bis zur Mitte des XVI. Jahrhunderts. Archivalische Zeitschrift X. köt. 18. old.). Az Oroszországban uralkodott szokásokra olv. Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata című mű II. fejezetét. A munka fordítását 1954ben a Levéltárak Országos Központja készítette el a Moszkvában 1946-ban megjelent eredetiből. Az idézett fordítás és az eredeti szöveg megtalálható a LOK és az Országos Levéltár könyvtárában. 9 Illésházy István által a király ellen szerkesztett levél másáról írja Thurzó György: cuius pária me in actis meis domi meae adhuc habere éxistimo, fasc. 1. nr. 35. 10 Példák az összes csomókban. Idézzük: Irreg. fasc. 2. 62, fasc. 4. 1. pallium 167, fasc. 5. 244., 368., fasc. 10. 249, 263, 569, fasc. 12. 256. oldalakat. 11 Sok adat a regisztrált 5—6, 65, 67, 69, s 93. csomókban. Egyes darabok fasc_ 1. nr. 31., fasc. 56. nr. 37., fasc. 86. nr. 21., és Irreg. fasc. 2. 97. oldal.