Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

124 Ha Bálint s állandó kapcsolat keletkezett köztük és a Habsburg abszolutizmus önkénye ellen küzdő külföldi rendek között. Míg a XVI. században az akkor élő családtagok politikai és magánlevelezését titkárok intézték, a jószágigazgatással kapcsolatos írásbeli teendőket pedig az udvarbírák és főleg a «-deákok«, uradalmi officiálisok, addig a XVII, században kialakult az úr állandó udvarában a birtokkezelő személyzet hierarchiája és mellette a nádorok szerteágazó, országos jelentőségű ügyeit intéző kancellária. Míg a XVI. század második felében csupán titkárokról tudunk (»scribae secretarii«), akik fogalmazzák uruk leveleit, intézik írásbeli ügyeit, s akik között bizonyos rangsor ís érvényesül, nyilván tudásuk és fontosságuk szerint: első, második stb. titkár,

2 addig a nádori kancelláriák személyzete eléri a harminc főt, esetleg túl is haladja. Kialakul, az ügyintézésnek a kancelláriában teljesen megszervezett formája és az ügyintéző személyzet a kor politikai viszonyainak megfelelően nagymértékben kibővült, feladata megsokasodott és munkája ennek megfelelően differenciálódott. A kancellária ügyintéző személyzete az úr ún. belső »familiá«-jához tartozott, de ugyanilyen familiáris jellegű volt az úr kapcsolata a XVI.-században is titkáraival és az uradalom kormányzásának személyzetével. A kancelláriában tevékenykedők az ún. »belső família« tagjai voltak, ami azt jelentette, hogy az:. úr közvetlen környezetében éltek és látták el szolgálatukat szemben a »külső szolgákkal«, akik a külső birtokigazgatást, magát a gazdálkodást irányították. Meg is követelte tőlük az úr, hogy állandóan körülötte forgolódjanak és kéznél legyenek, ha szükség van rájuk. Viszonyuk az úrhoz teljesen magánjogi, a nádori személyzet és a saját titkárai egyaránt konvenciót kaptak tőle és hozzá »erős esküvel és reverzálissal« voltak kötve. Kötelességként előírták részükre, hogy mindenben az úr hasznát és jogai védelmét kell előmozdítaniuk, így az »expedícióknál« is éberen ügyelni a gazda, a feudális földesúr érdekeire. A Thurzók kancelláriájának személyzete két részre oszlott, a tanácsadói és titkári testületre. Hozzájuk csatlakozott nagyszámú írnok (scribae), akiket a »deák«-nak neveztek. A nádori ügyeket a nádorral ugyancsak familiáris viszonyban álló ún. nádori személyzet, az alnádor, a nádori protonotárius, a nádori fősecretárius és secretáriusok, valamint a jegyzők {iurati notarii) intézték.

3 a) Tanácsosok. Ezeknek feje az összes birtokok prefektusa, Gyurcsánszky György. Mivel Gyurcsánszky birtokügyekben ura teljhatalmú képviselője volt, őt nevezték »familiáris praecipuus«-nak, »familiáris intimus«-nak stb. A tanácsosokhoz számítottak az udvartartás más vezetői, így az udvarmester, az udvarbíró, a porkoláb és rajtuk kívül az uradalmi, jogügyi igazgató, uradalmi ügyész (fiscalis) és sok más nemes ember. Bár feladatuk elsősorban birtokjogi és magánügyekben a tanácsadás, ő közülük kerültek ki az úr politikai és nádori ügyekben kijelölt megbízottai, követei, képviselői stb. Ilyen megbízásaik intézésének szempontjaira pontos instrukciókat kaptak és az eredményről jelentést tettek, amelynek alapján történt meg azután a kancelláriában az ügyben a 2 Pl. Dubravius János Thurzó Elek királyi helytartóhoz intézett s 1540. ápr. 30-án kelt levelében említi »Hieronimum inter scribas secretarios... annos multos secundum locum obtinentem...« (Irreg. 8. f asc. 53. old.). — Itt és alább, ahol a levéltár neve nincs jelezve, mindig a Thurzó család levéltárát kell érteni. 3 Mindezekre részletesen kitértem az 1. jegyzetben idézett tanulmányomban ahol az ügyintéző família tagjait, azok származását ismertettem (Különlenyomat 8— 18. old.). — A nádori kancelláriára és annak ügyintézésére olvasd Nyers Lajos: A nádor bírói és oklevéladó működése a XIV. században (Bp. 1934) és Papp László: Esterházy Pál nádor kancelláriája. (Levéltári Közlemények 1942—1945. évf. 310. s köv, old.)