Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.

t j2 Bakács István •ban való tájékozódásra segítségül szolgálnak, ezért a több rendezésen keresztülment iratokat abba a rendszerbe helyezzük vissza, amelyhez készült segédletek fennmaradtak, illetőleg ha a különböző rendezésekkor készült valamennyi segédkönyv rendelkezésünkre áll, akkor abba a rendszerbe, amelyhez szerkezetileg és tartalmilag teljesebb és tökéletesebb segédletek készültek. Meg kell jegyezni, hogy a »tökéletesebb« kritérium a tárgyi tagolódású rendszerre vonatkozik.

20 Az iratoknak tárgyi csoportokba való sorolása, a korábbi rendezések tárgyi csoportjainak fenntartása nemcsak a történeti fejlődés során kialakult rendezési elvek következetes folytatásán alapszik, hanem a mindennapi élet ismeretén. Nyilvánvaló azonban az is, hogy vannak tárgyi csoportok, amelyek az iratok keletkezésével egyidejűleg nem alakulhattak ki, azonban a történetírás követelményeinek megfelelően feltétlenül kialakítandók. Minthogy ebben az esetben nem lehet szó az »eredeti összefüggések« visszaállításáról, felvethető, hogy ez az eljárásunk ebben az esetben nem jelenti-e a proveniencia elvének megsértését. E csoportosítás ugyanis a már kialakult összefüggések felbontását jelenti s most természetesen teljesen közömbös, hogy regisztraturán (azaz családi rendezésen) keresztülment (azaz jelzetes) vagy még lajstrompzatlan (jelzettelen) iratokról van szó.

21 A bevezetésben hangsúlyoztuk, hogy a rendezések célja az anyag hozzáférhetővé tétele. A haladó történetírás szempontjainak megfelelő tárgyi csoport iratanyaga annakidején egy nagyobb, tágabbkörű iratanyag összefüggésében keletkezett, amelynek kisebb tárgyi csoportokra ,való bontását annakidején semmi sem igényelte.

22 Az tehát, hogy a levéltári kutatási igényeknek megfelelően ma felbontjuk ezeket a nagyobb tárgyi csoportokat, nem jelenti a proveniencia elvének megsértését, hanem annak egyedül helyes értelmezését.

23 20 A regéc-sárospataki uradalom iratanyagát még Trautsohn herceg rendeztette Major Zsigmond ügyvéddel, aki az iratokat sorszámozta és lajstromozta. A Trautsohn-család férfiágának kihalása után az uradalom és a levéltár a kamara birtokába jut. Ekkor újra rendezik, mégpedig tárgyi csoportokba. Habár ekkor a Major által sorszámozott és lajstromozott leveleket és folyamodványokat a Missiles et instantiae c. vegyes sorozatba helyezték, mégis, mint logikus felépítésűt, a kamarai rendezést tartjuk meg. (Bakács István: A regéc-sárospataki uradalom levéltára. Levéltári Közlemények 1935. évf. 28—36. 1.) — Egyébként a regéci uradalom levéltárának az 1740-es években tervbevett rendezésére készült utasítás is a tárgyi tagolódást írja elő (Bakács: i. m. 12. 1.) s ezt hangsúlyozza a magyar kamara 1755. évi rendezési utasítása, amely szerint »minden egyazon tárgyra vonatkozó iratot egy-egy egységbe kell csoportosítani és a csoportokat el kell különíteni« (Herzog József: A magyar kamarai levéltár története. Levéltári Közlemények 1928. évf. 47. 1. 6. pont.) — Mityajev (i. m. 82. 1.) szerint a tárgyi elv alapján történő rendezést minden oly esetben kell alkalmazni^ amikor a fondképzőnek nem volt szervezeti tagolódása. 21 Az Archives Nationales közismert tárgyi csoportosítási rendszere nem tévesztendő össze a családi levéltárak rendezésénél követett eljárással. Camus rendszere esetleges szempontok alapján épült fel, a családi levéltárak iratanyagának tárgyi csoportosítása pedig a logikus összefüggések feltárásán alapszik. (Varga Endre: A proveniencia elve. Levéltári Közlemények 1938. évf. 18—20. 1.) 22 Egyes levéltárakban (pl° a Khuen-Héderváry-család levéltárában) az egy-egy községre vonatkozó iratokat együtt tartották. Ennek alapján állítottuk fel táblázatunkban a D. III. csoportot. Célszerű azonban ezeket az iratokat tovább csoportosítani: bírói számadások, jobbágypanaszok, gyámszámadások, hagyatéki ügyek stb. 23 Mityajev: i. m. 73. 1. Varga Endre: i. m. 40 skk. Varga Endre: Levéltár rendezés. Levéltári Közlemények 1940/41. évf. 133. 1. — Érdekes Lejournak a következő — egy ismertetés kapcsán tett — megállapítása: Müller, Feith és Fruin elismerte a családi levéltárak levéltári-állag jellegét és osztályzásukat alárendelte a proveniencia elvének, azonban igen nehéznek látszik ennek szabályait szigorúan alkalmazni (Archives etc. 1949. évf. 176. 1.).