Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Soós Imre: Az egri érsekség gazdasági levéltára / 90–103. o.

100 Soós Imre Fase. II: Érseki építkezések költségei. Egri székesegyház, érseki rezidencia, iskolák építése 1820—1850. Fase. KK: Terméseredmények előbecslése, próbanyomtatások eredményei 1847. Fase. LL: Fischer érsek kölcsönügyei 1829. Földek kimérése 1805—1820. Fasc. MM: Instructiók. Kerecsendi és nagytályai dohánytermesztés 1843. Fasc. NN: Borok leltára 1840—1854. Vetésterületek kimutatása 1841—1844. Fasc. OO: Lonovics érsek számára az uradalom átadása 1848—49 stb. Az V. classis első — oeconomica — csoportjának egyik kiemelkedő sorozata a gazdasági ülés jegyzőkönyvek. Ezek egyes évfolyamait a gazdasági levéltár más és más classisába sorolták, szerkezetük széttagolt, felkutatásuk — megfelelő magyarázat és utalások nélkül — körülményes. Az uradalom gazdálkodásának irányítója végső fokon maga a püspök. Mellette a jószágigazgató, akár inspectornak, akár praefectusnak nevezik, voltaképpen a szaktanácsadónak, és a püspöki rendelkezések végrehajtójának szerepét viszi. Különösen Esterházy püspök tartja keményen a saját kezében a kormányrudat, még kedvelt praefectusa, Ulrich János sem intézkedhet az ő tudta és beleegyezése nélkül valamennyire is lényeges ügyben. Hogy mégis a püspök az apró-cseprő ügyek tömkelegében el ne merüljön, a kisebb jelentőségű ügyek megtárgyalására és végrehajtására megszervezték a gazdatisztek gyűlését. 1760 után rendszerint szombaton tartják a gazdatisztek konferenciáit, később kéthetenként vagy a püspök rendeletére szükség esetén máskor is. A gazdasági ülésen a jószágigazgató elnököl, jelen vannak az uradalmi ügyész. és számvevő s a környékbeli — egri, felnémeti, felsőtárkányi stb. — számtartók. A tárgysorozaton csak kisebb jelentőségű ügyek szerepelnek: püspöki rendelkezések tudomásulvétele, erdőhasználat, fuvarozás, szántás-vetés időpontjának megállapítása, igás és kézirobotok felhasználása, szekerek kirendelése, munkások dispoziciója stb. Mindezek ellenére a gazdasági ülésekről rendszeresen készített jegyzőkönyvek az uradalom gazdálkodásának rengeteg érdekes mozzanatát rögzítették meg s az V. classisnak értékes sorozatát alkotják. Gazdasági . ülésjegyzőkönyvekkel 1760-ban találkozunk először, de nem az V. classisban, hanem az I. classis Libri-sorozatában (Liber 63: szombati ülések jegyzőkönyve.) Az 1781—1807. évfolyamú. gazdasági ülés jegyzőkönyvek kötetekbe másolt hiánytalan sorozata ugyancsak az I. classis Libri-sorozatában található. (Liber 63, 137—140, 149.) Az V. classis az eredeti példányokat őrzi; kötetlen állapotban, összehajtott íveken, éspedig 1764-től 1806-ig hiányosan, az V. classis U jelű fasciculusában, az 1807—1852. évfolyamokat pedig hiánytalanul, az V. classis első — oeconomica — csoportjának végén, minden jelzet nélkül. Ugyanott egy-két töredék maradt fönn az 1859—1868. évekről. A gazdasági ülés jegyzőkönyvek évfolyamonként 1807-től 1847-ig külön névmutatókkal rendelkeznek. (Index alphabeticus protocollorum sessionum oeconomicarum 1807—1847). Az V. classis oeconomica-csoportjának másik figyelemreméltó sorozata a jószágfelügyelői levelezések. Esterházy halála (1799) után a vacantia öt éve alatt, majd az egyházmegye és uradalom szétdarabolásával egyidejűleg az egri érsekség részére visszamaradt kisebb gazdaságot már a központi inspector — jószágfelügyelő — irányítja. Felügyelete alá tartoznak a vidéki számtartóságok, — provisoratus, kasznárságok — frumentariatus, ispánságok — spanatus, továbbá a központi építészeti hivatal — aedilis seribatus és a kulcsárság — clavigeratus — vagyis a püspöki udvar élelemtára. Az uradalom gazdasági szervezetének ezen határozottabb kiépítése az iratkezelésben is rendet teremtett: a központi jószágfelügyelőség 1814-től kezdve iktatja a vidéki gazdaságoktól beérkezett jelentéseket, így a jószágfelügyelő ettől kezdve évfolyamonként egykorú regesztraturát hoz létre. Amikor pedig 1829-ben az inspectoratust praefectoratussá — jószágigazgatósággá — bővítik, ennek iratait is évfolyamonként rendszeresen iktatják, 1841-ig »Acta oeconomica praefectoralia« címmel, 1842től 1858-ig pedig magyarul, »Hivatalos levelezések« címmel. Az 1820—30. évi levéltárrendezés során az V. Classis EE fasciculusát tartották fönn a levelezés 1814 után iktatott évfolyamai számára, így ez a fasciculus-jelzet 1814—1841