Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.

V 10 Bakács István felelni céljának.

14 Nem szabad sajnálni azt a munkát, azt a munkaidőt, amelynek célja a rendezendő levéltár anyagának megismerése, hogy a rendezés körvonalait megadó általános alapelveket tartalmazó vázba az adott iratot be tudjuk sorolni.

15 Nyilvánvaló, hogy minden levéltárban vannak olyan egyedi jellegű iratok, amelyek nem tartoznak a csatolt táblázatunk egyik tételébe sem: ezeket adott esetben kell a levéltár felállítási rendjébe a megfelelő helyen beillesztenünk. Említettük, hogy a családok a XVIII—

XIX. században rendeztették levéltáraikat abból a célból, hogy a jogbiztosító oklevelek, az uradalom jövedelmezőségére

T helyesebben szólva az uradalomból kipréselhető jövedelem forrására vonatkozó iratok szükség esetén könnyen kikereshetők legyenek. Azok a tárgyi csoportok, amelyeket e rendezések során kialakítottak, természetszerűleg ezeknek az igényeknek kielégítését szolgálták s a kutatók igényeit ma már csak közvetett úton tudják kielégíteni. Érthető tehát annak a felfogásnak kialakulása, amely szerint ezeket a rendezéseket figyelmen kívül kellene hagynunk, különösképpen akkor, ha az annakidején készült segédkönyvek az idők folyamán meg is semmisültek. A nehézséget fokozza az a körülmény, hogy a rendezéskor — mint már említettük — a lajstromozás nem terjedt ki a család birtokában levő iratanyag egészére, s így ma az ugyanazon tárgyra vonatkozó iratok mind a család által rendezett, mind a család által nem rendezett iratanyagban megtalálhatók. Bár nem egészen alaptalan tehát az a vélemény, hogy a család által rendezett iratokat a nem rendezett iratanyag-gal együtt kellene beosztani a megfelelő tárgyi csoportba, nem szabad elfelejtenünk, hogy az általunk kialakítható tárgyi csoportok egy része {pl. a községekre, rokon családokra, egyes családtagokra stb. vonatkozóak) a családi rendezésben levő iratok tárgyi csoportjaival megegyezik s így az eredeti rendezések fenntartása jelentős iratmennyiság helyét eleve meghatározza: vagyis mentesülünk ezeknek az iratoknak tárgyi kielemzésétől. Végeredményképpen ezek a család által kialakított tárgyi csoportok összefüggéseket fejeznek ki s így ezeket csak nagy körültekintéssel szabadna felbontani. A család által készített lajstromkönyvek pedig nem egyszer olyan adatokat is tartalmaznak, amelyek a kutatónak az anyagban való tájékozódásához segítségül vannak. Ez a szempont érvényesül akkor is, ha az eredeti lajstromkönyvek (elenchusok) megsemmisültek, minthogy még ekkor is nagy könnyebbséget jelent a családi rendezések visszaállítása, mert az anyag egy részének összefüggéseit feltárja s ezeknek az összefüggéseknek megismerése alapján az iratanyag többi részének rendezése is egyszerűbbé válik.

1C A családi rendezések visszaállítása azonban nem jelenti csupán az iratoknak jelzetrendbe való mechanikus visszahelyezését <amikor ugyanis a segédletek megvannak, a rendező számára ez nagyon csábító 14 Lejour, E.: Les archives de famille. Archives, etc. 1950. évf. 11. sk. Szerinte minden iratnál meg kell találni azt a logikus helyet, amelyet az irat keletkezése idején számára a család kijelölt, az irat akár jogbiztosító jellegű volt, akár birtokigazgatási vonatkozású, akár egyszerű levél. V. ö. Varga Endre: Levéltárrendezés. Levél.tári Közlemények 1940/41. évf. 142. 1. 15 Természetszerűen idetartozik a család történetében való tájékozódás. Nemcsak a leszármazással, hanem az egyes családtagok közéleti tevékenységével is meg kell ismerkednünk: a család genealógiájának a rendezés idején mindig kezünk ügyében kell lennie. V. ö. Mityájev: i. m. 80. 1., Branska: i. m. 110—112. 1. 16 Mityájev szerint (i. m. 75. 1.) a történetileg meghatározott összefüggések megbontása csak a jobb felhasználás érdekében történhetik. A családi rendezések összefüggéseket tárnak fel s végeredményképpen mi is így csoportosítanánk az anyagot, csak az általunk készítendő segédlet nem lenne olyan részletes, mint az annakidején készült lajstrom: tehát a felhasználás nem jobb, hanem nehezebb lenne.