Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Komoróczy György–Hajdu Tibor: Archeion, XIX–XXI. évf. (1951–1952) / 254–257. o.

:254 Irodalom ARCHEION Kiadja a lengyel Állami Levéltárak Főigazgatósága. XIX—XX. évfolyam, 1951 XXL évfolyam, 1952 Az Archeion 1951-ben megjelent száma a lengyel levéltárügy felszabadulás utáni helyzetének kérdéseivel foglalkozik. Ismertetésünkben főként azokat a cikkeket emeljük " ki, melyek a 'magyar levéltárügy szempontjából a legtanúlságosabbak. A folyóirat közli az állami levéltárakról szóló, 1951. március 29-i törvényerejű rendeletet, mellyel a lengyel állam megszervezte a Minisztertanács elnökének közvetlenül alárendelt „Állami Levéltárak Főigazgatóságát". A Főigazgatóság mellett tanácsadó szervként „Levéltári Tanács'

£-ot szervez; megállapítja a központi, vajdasági és kerületi levéltárakat magában foglaló levéltári hálózat szervezetét. A levéltárak feladatköre a következő: a levéltári anyag biztosítása, begyűjtése, rendezése, leltározása, a kutatómunka elősegítése, kiadói tevékenység részben a levéltárügy köréből, részben az őrzött anyagból. A levéltári hatóságok hozzájárulása nélkül nem szabad iratokat selejtezni vagy megsemmisíteni. Ez a törvényerejű rendelet csak a szovjet levéltárügy példája nyomán születhetett meg. Ezt hangsúlyozza R. Gerber cikke is a szovjet levéltárakról. Elsősorban Csernov általunk is ismert könyve alapján, de a levéltárügy gazdag szovjet irodalmának felhasználásával és felsorolásával ismerteti a szovjet levéltárügy szervezetét. Megmutatja Gerber a szovjet levéltárak belső munkáját is az anyaggyűjtéstől kezdve a selejtezésen át a rendezésig és leltározásig. A továbbiakban Gerber ismerteti a Szovjetunióban kiadott levéltári utasításokat s közöttük főként az 1941. március 19-i rendeletet a levéltári anyagokról és •ezek kiegészítéséről. Eszerint a párt és a Komszomol kivételével minden intézmény iratai a levéltárak anyagához tartoznak. Ez a helyzet ma is, mikor a Szovjetunióban már 10 összszövetségii központi levéltár, 56 köztársasági központi levéltár, 18 autonóm területi, 183 területi és 4000-nél több kerületi levéltár működik. Egész iratanyagunk 140 milliónál is több irategység. Részletes leírást ad a szovjet levéltárak tudományos tevékenységéről; így a módszertani munkáról, a segédtudományok fejlesztéséről, a levéltári útmutatókról, a tematikai feltárás eredményeiről, és a forráskiadványok jellegéről. A Lengyel Népköztársaság levéltáraiban minden területen alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat. Ezt világítja meg Gerber másik cikke „A lengyelországi levéltári szolgálat céljáról és feladatairól". Mindenekelőtt ismerteti a levéltári törvény nagy jelentőségét, amely Lengyelországban is lehetővé tette az anyag bővítését a különböző intézmények iratainak köztulajdonba vétele által. Rámutat arra is, hogy a levéltárügy központosítása minőségi változást is jelent. Gerber részletezi a levéltárak feladatait s különösen kiemeli a rendezést, Jelenleg kb. 1000 vagon rendezetlen anyag van — írja — a lengyel levéltárakban; ezek főként az újkori birtokiratok, vállalati iratok, a területi közigazgatás iratai. Ezeket selejtezett állapotban vették ugyan át, de rendezettségi fokuk minimális. Ez a helyzet előtérbe állítja a levéltárosok ideológiai és szakmai oktatásának kérdését, amelyet a Főigazgatóság szervezett formában kíván megoldani. Különösen fontos az utánpótlás biztosítása; ezért az egyetem bölcsészettudományi karának III. évfolyamától kezdve levéltári kollégiumokat szerveznek. A munka egységesítése érdekében ki kell dolgozni a leltározás módszereit és a rendezés egységes, általános irányelveit, főként az eredeti rend visszaállításának feladatait s ezzel kapcsolatban a segédkönyvkészítés problémáit. A gazdasági levéltárak és gazdasági levéltári anyag kezelésének feladataival" foglalkozik A. Grodek tanulmánya. A gazdasági intézmények működése során keletkezett íratok helyes, megismerésének feltétele a különböző vállalatok történeti fejlődésének és szervezeti felépítésének tanulmányozása. Más jellegű a feudális korban keletkezett iratanyag és más a kapitalizmus íirattermelése. Mindkettő a levéltáros széleskörű tudományos képzettségét követeli