Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Bélay Vilmos: Szovjet levéltári útmutatók / 251–253. o.
Irodalom 251 SZOVJET LEVÉLTÁRÍ ÚTMUTATÓK 1. A Régi Oklevelek Központi Állami Levéltára (CG AD A) I—II. Moszkva, 1946—1947. — 2. Az Októberi Forradalom és a Szocialista Építés .Központi Állami Levéltára (CGAOR) Moszkva, 1946. — 3. A Vörös Hadsereg Központi Állami Levéltára (CGAKA). Moszkva, 1945. A Szovjetunió Belügyminisztériumának Levéltári Főigazgatósága (Glávnoje Arhivnoje Upravljenje MVD SzSzSzR) Levéltári Útmutatókat (Putyevogyityelj) bocsátott ki, s ezekben ismerteti a nagy központ állami levéltárakban őrzött iratanyagot. A Nagy Szovjet Enciklopédiából (a továbbiakban Encikl.) tudjuk, hogy a. fent felsorolt három Útmutatón kívül még a következő szovjet levéltári útmutatók jelentek meg az utolsó két évtizedben: 1. a Központi Állami Történeti Levéltár moszkvai -részlege (CGIAM), 1946, 2. Központi Hadtörténeti Állami Levéltár, Moszkva (CGVIA), 1941, 3. Központi Állami Történeti Levéltár, Leningrád (CGIAL), 1933. Mindezek összszövetségi jelentőségű, központi levéltárak. Nagyrészük isimertetése olvasható az Encikl. LOK által kiadott fordításaiban a következő oldalakon: 17., 18. és 19. (Ugyanez a Hadtörténeti Levéltárt részletesen nem ismerteti, csak a felsorolásban szól róla.) E hat összszövetségi központi levéltáron. kívül egyes szovjet köztársaságok központi levéltáráiról is jelent meg ilyen Útmutaító, úgymint a Grúz Szovjétköztársaság Októberi Forradalmi Levéltáráról (Tbiliszi, 1948), a Kazah Szovjetköztársaság Központi Történeti Levéltáráról (Alma-Ata, 1946) és végül az üzbég Szovjetköztársaság Központi Történeti Levéltáráról (Taskent, 1948). A felsorolt szovjet levéltári Útmutatók közül egyelőre csak a címben jelzett három áll rendelkezésünkre. így jelen ismertetés csak ezekkel foglalkozhat. A Régi Oklevelek Központi Állami Levéltáráról (a továbbiakban „Régi Okievelek Levéltára") szóló Útmutató két kötetre van tagolva, a másik két levéltár (a továbbiakban röviden „Októberi Forradalom Levéltára" és „Vörös Hadsereg Levéltára") Útmutatója 1—1 kötet. A kötetek átlagosan kb. 300—400 oldalnyi terjedelműek. Beosztásuk ugyanazon szempontok szerint készült, ennek alapján tehát •— tekintve, hogy három Útmutatót használhatunk — bátran beszélhetünk arról, hogy a szovjet levéltári Útmutatók általában milyen szempontok szerint készülnek és általában milyen adatokat közölnek a levéltár őrizetében lévő iratokról. Valamennyit előszó vezeti be, amely tob. 6—7 oldalnyi terjedelemben ismerteti az illető levéltár történetét. Ennek során felsorolja a levéltárban lévő legfontosabb, nagy állagokat (milyen hatóságok iratait őrzik), a levéltár kialakulásának,, növekedésének, fejlődésének körülményeit, elmondja, milyen rendezési tervek merültek fel, s mit tudtak ezekből megvalósítani. Az Előszó már maga nagyo©. megkönnyíti a kötet használatát, röviden és világosan megadja a legfontosabb adatokat, amelyeik ismerete nélkül a kutató könnyen zavarba jöhet az ezután következő roppant adattömeg láttán. Az Előszó után olvashatjuk magát a tulajdonképpeni ismertetést. Ez tölti ki a kötet legnagyobb részét, kb. 90%-át. A továbbiakban be fogunk mutatni néhány tételt fordításban a kötetben bemutatott több száz tételből. Valamennyi tétel egyegy fondot tárgyal. Fondon egy hatóság, hivatal, szervezet, testület, katonai alakulat vagy történelmi személyiség működése során szerves módon létrejött iratsorozatot értünk. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy félreértések elkerülése végett, hasonlóan a LOK által kiadott Encikl. és Csernov-fordításokhoz, meghagytuk a „fond" kifejezést a magyar szövegben is. Indokolja ezt az, a körülmény, hogy a „fond" kifejezést nemzetközileg használják a levéltári szaldrodalomban. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a forradalom előtti iratanyagot Őrző „Régi Oklevelek Levé'ltárá"-ban a fenti meghatározás szerint létrejött fondokon kívül olyanok is találhatók, amelyek nem szervesen jöttek létre, tehát az iratanyagot létrehozó hatóság stb. működése során, hanem a levéltár rendezése közben mesterségesen keletkeztek. Az Útmutató ezeket, szemben a „fond"-dal, „feltételes fond"-nak nevezi. Valamennyi tétel a következő adatokat tartalmazza: 1. a fond neve, 2. a fond sorszáma, 3. az évkor, amelyre a fond anyaga vonatkozik, 4. az őrzési egységek száma, 5. a leltározás foka, 6. a fondokat' létrehozó hatóság stb. rövid története, 7. a fondban lévő iratfajtak tartalmi ismertetése, 8. irodalom. A kötet végén a fenti ismertetéshez csatlakozik a fondot létrehozó szervek ABC-rendű felsorolása a megfelelő oldalra utaló számmal, majd a tartalomjegyzék, amely a tárgyalás sorrendjében sorolja fel a fondokat oldalszám-utalással. A fondot:
