Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Benda Kálmán: Ráday Pál politikai iratai, 1703–1711 / 141–151. o.

RÁDAY PÁL POLITIKAI IRATAI 1703—1711 a) Ráday Pál itt ismertetett iratai szerves részét alkotják a Dunamel— léki Református Egyházkerület budapesti levéltárában őrzött Rádaycsalád levéltárának, melynek anyaga a XIII. századdal kezdődik és az" 1930-as évekig terjed. A családi levéltár beosztása következtében több esetben — főleg a család birtokaira vonatkozó iratoknál, amelyek falvankint vannak csoportosítva — a szabadságharc idejebeli akták kiszakított ismertetése igen körülményes és ugyanakkor haszontalan munka volna. Ez a beszámoló ezért elsősorban Ráday 1703—171 l-es politikai tevékenységévei összefüggő irataira és levelezésére terjed ki. Figyelmen kívül hagyja tehát a levéltárnak nemcsak a családi birtokokra vonatkozó nagyszámú iratát, (osztozkodások, periratok, a birtokok kezelésére, a földek művelésére stb. kiadott utasítások, jobbágyösszeírások, jövedelemkimutatások stb.), hanem Ráday irodalmi jellegű kéziratait (verseit), továbbá 1703 előtti vagy 1711 utáni följegyzéseit, levelezését is. Ahhoz, hogy a levéltár 1703—171 l-es iratainak jellegét és fontosságát megítélhessük, mindenekelőtt Ráday Pál személyét és szabadságharc alatti tevékenységét kell ismernünk. b) Ráday 1703 őszén, a tokaji táboron csatlakozott Rákóczihoz, ekkor mindössze 26 éves volt. Nógrád megyei középbirtokos családból származott, abból a megyei nemességből, mely országos hivatalokra nem emelkedett, de kiterjedt rokoni kapcsolatai révén kezében tartotta egy-egy megye vezetését. Rákóczi mellett, néhány arisztokratát leszámítva, elsősorban ennek a felvidéki és erdélyi megyei köznemességnek a képviselőivel találkozunk a hadsereg, az államszervezet ügyeinek irányításában, ők voltak az a réteg, amelyiknek a megyei kormányzásban kifejlődött politikai érzékére, a közélet terén elsajátított gyakorlatára, tapasztalataira, bizonyos katonai ismereteire és mindenekelőtt a szabadságharc ügyéhez való hűségére a fejedelem mindvégig számíthatott. Ennek a zömében protestáns, és ezen belül legnagyobb részében református megyei nemességnek volt tipikus, de műveltségben és tehetségben magasan kiemelkedő megszemélyesítője Ráday Pál.

1 1 Ráday személyével és működésével történetírásunk mindeddig alig foglalkozott. Rövid életrajzát megírta Négyesy László: Ráday Pál munkái (Bp. 1889, Olcsó Könyvtár 256. sz.) c. könyve bevezetésében, majd Gorzó Gellért: Rádai Ráday Pál (Bp. 1915) c. munkájában. Ráday politikai szereplését azonban éppen csak hogy érintik. A szabadságharc bukása után 1711 őszén, Ráday elfogadta a szatmári békében felajánlott amnesztiát, s Lengyelországból hazatért, egyidőben Sréterrel, Nedeczkyvel és másokkal. Bár Nógrád megye az elkövetkező években többször megválasztotta országgyűlési követévé, országos politikai szerephez többé nem jutott. De ő irányította és vezette 1733ban bekövetkezett haláláig a református egyház harcát az egyre kíméletlenebb Habsburg katolizációs törekvések ellen. Egyházi ügyekben többször felszólalt az országgyűléseken, s többször volt küldöttségben az uralkodó előtt is.