Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
30 Borsa Iván Az Országos Levéltár által kezdeményezett belügyminisztériumi rendeletet további rendelkezések követték. Ezek közül legjelentősebb az 1945. július 15-én a Magyar Közlönyben is közzétett miniszterelnöki rendelet, mely egyes magángyűjtemények anyagának védelme tárgyában intézkedett, s büntető rendelkezésekkel megadta a biztonságos jogalapot a további anyagmegóvási intézkedésekhez. 44 — E rendelet végrehajtásaképpen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium Országos Gyűjteményügyi Bizottságot hívott létre, 45 azonkívül minden megye területén megbízott egy-egy személyt azzal, hogy »a. vármegye területén a veszélyeztetett magánlevéltárak, magánkönyvtárak, valamint a nemzet szempontjából fontos minden egyéb gyűjtemény és műkincs védelmét a 4450/1945. M. E. sz. rendelet alapján szervezze meg,-« s egyúttal felkérte a vármegye főispánját a megbízott támogatására. 46 A belügyminisztérium az Országos Levéltár kérésére 1946. március 18-án 31.486/1946. I. 3. sz. alatt utasította a törvényhatóságokat a vármegyei, városi és községi levéltárak megmaradt anyagának biztonságba helyezése ügyében. E rendelkezés végig járta a szokásos közigazgatási utat, de szakmai ellenőrzésben sajnos szintén nem részesült. Az Országos Gyűjteményügyi Bizottság később megyénként bizottságokat szervezett a könyvtári, levéltári és múzeumi anyagok megmentésére/ 7 de megszervezés után a bizottságok nem nagy tevékenységet fejtettek ki. E sikertelenségek késztethették a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot arra, hogy létrehívja a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosságát, 48 amely azután' operatívan fogott a könyvtári, levéltári és múzeumi anyag mentéséhez. Működése eredményeképpen több családi levéltár került be az Országos Levéltárba. 49 A Miniszteri Biztosság kétségtelen eredményei mellett fogyatékosságait késői létrejöttén kívül abban keH keresnünk, hogy csekély létszámával közvetlenül kellett megbirkóznia az egész ország területén lévő magángyűjteményi (muzeális, könyvtári, levéltári) anyaggal. A törvényhatósági levéltárak saját kezdeményezéssel viszonylag kevés külső anyagot (közületi és magánlevéltárit egyaránt) vettek megőrzésbe. 50 E negatív magatartásuk jelentékeny mértékben folyt abból az évtizedes gyakorlatból, hogy csupán a megye levéltárai voltak, s befogadták az átadásra kijelölt közigazgatási iratanyagot, de az aktív iratvédelmet nem tekintették feladatuknak, közrejátszott azonban ugyanakkor az geket fel is szólította (13.191/1946. alisp. sz.). Kunhegyes község június 15-én jelentette., hogy „Kunhegyes községben a kenderesi 'Horthy'-féle levéltári, vagy könyvtári anyagból származó okmányok, v. más tárgyak nincsenek" (16.809/1945. alisp. sz.), Tiszabura község pedig június 13-án jelentette, hogy a Szapáry-féle pusztatasíkonyi levéltári és könyvtári. anyag „a f. év telén teljesen megsemmisült, mivel azt magánosok fűtőanyagul felhasználták" (15.291/1945. alisp. sz.). Ez a gondatlanság a történetírás előtt ismeretlen levéltári anyag pusztulását okozta. 44 4450/1945. M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny 77. szám. 45 V, ö. 206/1946. O. L. sz. 48 49.879/1945. és 60.893/1945. VKM. sz. 47 V. ö. székesfehérvári polgármester 3835/1946. és fejérmegyei levéltár 81/1946. sz. 48 73.828/1946. VKM. rendelet. Magyar Közlöny 1946. július 19-i 101. száni. * 9 Habsburg (Magyaróvár), Hunyadi (Kéthely), Nádasdy (Nádasdladány), Telekit -(Gyömrő, egy részlet), Tisza (Geszt). Vay (Berkesz), Windischgrätz (Sárospatak), Zidhy (Hörcsök, Nágoes, Nagyláng), Zichy-Meiskó (Boldögkőváralja).50 A megyei levéltárak közül e munkában kiemelkedett Tolna megye levéltára.
