Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Maksay Ferenc: A Rákóczi-szabadságharc levéltára / 94–129. o.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára . 95 czi-emlékév alkalmából egy begyűjtötte, rendezte, jegyzékelte és leltározta a »Rákóczi-szabadságharc levéltár«-át, s ezzel is hozyá kívánt járulni ahhoz, hogy a történetírás a nagy fejedelem emlékét és a magyar múlt dicsőséges nyolc esztendejének történetét az eddiginél is inkább a hazaszeretet, a hősi helytállás és a fokozott alkotómunka példaképeként állíthassa elénk. Az itt őrzött. iratok legnagyobb részét már a szabadságharc idején együtt kezelték a fejedelem munkácsi levéltárában, amely a Rákóczicsaládnak 1704-ben odaszállított irataiból és a felkelés alatt keletkezett iratokból állott. Ennek a levéltárnak egyik részét {a legfontosabbnak tartott, elsősorban diplomáciai darabokat) láthatóan már korán elkülönítették a többitől, a szabadságharc bukása előtti években jegyzékeitek, 1711ben pedig kiszállították az országból s utóbb II. Rákóczi Ferenc testvérének, Aspremontnénak örökösei, az Erdődyek útján kerültek 1920-ban a Nemzeti Múzeumba, majd onnan az Országos Levéltárba (»Rákóczi—Aspremont-levéltár. Felkelés előtti, alatti és utáni iratok«)-.. A másik, Munkácson maradt rész 1711-ben a császári csapatok kezére került s a fölkelők hivatali, katonai és gazdasági szerveinek, valamint a szabadságharc nevezetesebb szereplőinek lefoglalt irataival együtt a szepesi kamarába vitték. Onnan jutott a pozsonyi kamarába, ahol a XVIII. század nagy rendezései teljesen fölborították egykori rendjének maradványait is. így szóródtak szét "a Rákóczi-szabadságharc itthon maradt iratai tárgyuk és irattípusuk szerint főleg a ;— ma is meglévő — Missiles, Diversae Instructiones, Neoregestráta Ácta, Urbaria et Conscriptiones, Conscriptiones portarum, Acta publica, Rákócziana, Lymbus nevű mesterséges sorozatokba; elszórtan más, kisebb gyűjteményekbe (Miscellanea, Ordinanda et Reponenda stb.) is. A maradékot a »felsővadásza Rákóczi-család levéltárá«-ban őrizték tovább. Egyedül a sóinspektorok iratai maradtak Tninden jel szerint továbbra is a császári sóhivaíalok irattáraiban (Rationes Salinares) s kerültek utóbb azokkal együtt a kamara levéltárába. A XIX. század második felében, nem. sokkal azután, hogy a kamara iratanyagát az újonnan megalakult Országos Levéltár 1876-ban átvette, a fölkelés iratainak rendje tovább bomlott, a »Történelmi emlékek« c. gyűjteménynek a meglévőkből való kiszakítása útján és azáltal, hogy Thaly Kálmán a történeti kutatásaihoz szükséges darabok egy részét különválögatta és saját gyűjteményében helyezte' el. (A Thaly-gyűjteményt jelenleg a Széchenyi-könyvtár kézirattára őrzi.) Akadtak végül iratok, melyek a szabadságharc bukásakor nem kerültek a császáriak kezére, hanem családoknál maradtak (így a Ráday-, a Radvánszky-család levéltárában), ill. később jutottak azok birtokába (pl. a Jeney-, a Nagy István-gyűjteménybe, a.Jeszenák-család levéltárába). Az 1.952. évi válogatás és rendezés az említett Országos Levéltár-beli iratsorozatok mindegyikére kiterjedt (kivéve az Urbaria et Conscriptiones és a Neoregestráta Acta sorozatot, melyeket a hozzájuk készült részletes és jó segédkönyvek miatt nem látszott helyesnek megcsonkítani), rajtuk kívül pedig még a »Múzeumi Törzsanyag«, valamint az »Újkori Iratok« Rákóczi-kori anyagára is, melyek megyék, városok, kisebb csaladok levéltáraiból, gyűjteményekből és vétel, ajándék útján, bekerült darabokból