Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

Az ismertető leltárak feladatai és módszerei. 87 talmi elemeit betűrendben közli s azok leltári lelőhelyére utal. A leltározás iényegében dokumentációs munka, ennél pedig a mutatózás magától értetődő követelmény.

10 •] Az iratanyag genetikus ismertetése. A polgári korszak felfogása a leltár fogalmát mechanizálta: szerinte a levéltári leltár csupán az iratok megőrzését szolgáló eszköz, ahhoz pedig elég, ha az iratok jelzetét közli. Ä jelzet azonban nem határozza meg az iratot, csupán jelöli. Mindenfajta tudományos leltár feladata a leltározandó tárgyat (anyagot) tudomány ot

. san meghatározni, ennek pedig két fő módja van: a tárgy (anyag) leírása és származásának (eredetének) megállapítása. Az eredet-viszonyok tisztázása a levéltári anyag tudományos meghatározásának is egyik fő feltétele: hiszen az egyes regisztratúrák tárgyilag szétágazó anyagát az eredet közössége fogja egybe. A kérdés megvilágítására felhozzuk a magyar kamara levéltárának «Acta Hungarica« sorozatát. Ez négy kötetből áll, amelyek igen különböző tárgyú, nagyrészt a 18. század első feléből származó iratokat tartalmaznak. Az alapleltár »-tárgy« pontja a sórozatróla következőket mondja: »•Harmincadügyek, városi ügyek, vegyes ügyek, a kamara munkájához szükséges feljegyzések; a harmincad-, ill. városi ügyi bizottság tanácsülési jegyzőkönyvei, eredeti darabok, másolatok egybekötve.« Egy másik pont, amely a sorozat részeit írja le, az egyes köteteket »»másolati könyveknek« nevezi. Ez a meghatározás nyilvánvalóan helytelen volt, hiszen az elsőnek idézett pontból is kiderül, hogy a konvolutumok eredeti ügyiratokat is tartalmaznak. Ha az ismertető leltár nem kívánna mást, mint a »tárgy« részletesebb meghatározását, megelégedhetnék azzal, hogy a »-vegyes ügyeket« tovább bontsa s így egészítse ki az alapleltárnak a tárgyról adott — kissé elnagyolt — felsorolását. A sorozat azonban még mindig különböző tárgyú iratok értelmetlen s forrástanilag meghatározatlan halmaza volna. Az ismertető leltározás során megállapítást nyert, hogy. a sorozatban lévő városi és harmincadügyi bizottsági jegyzőkönyvek (és sok más irat) írása Weidinger Ferenc kamarai tanácsos kezétől származik, s hogy a jegyzőkönyvek címfejében Weidinger neve a jelenlévők névsorából következetesen hiányzik, ill. első személyben szól magáról (», .. praesentibus me et...«,' vagy » .. .sub praesidio meo«). Weidinger az iratok ke- letkezésének idejében tagja volt a kamara városi és harmincadügyi bizottságának. Ilyen módon, sikerült a sorozatot tudományosan meghatározni: a négy kötet Weidinger Ferenc kamarai tanácsos hivatalos irathagyatéka. Csak röviden utalunk itt egy idevágó klasszikus példára: Floris.Tzwynnen jegyzőkönyvére az utrechti városi levéltárban.

11 . Világos tehát, hogy a leltározó nem elégedhetik meg a leltározandó anyag »tárgyának« a megjelölésével, hanem anyagának sokszor alapos forrástani elemzésébe is bele kell bocsátkoznia ahhoz, hogy tudományos meghatározását adhassa, eredet-viszonyait tisztázhassa. Gyűjteményes jellegű anyagnál, amelyben több proveniencia keveredik egymással, a feladat a gyűjtemény létrejöttének s összetevőinek, az eredeti provenienciáknak a meghatározása. Ez néha igen bonyolult, s teljes pontossággal meg sem oldható. »Lymbus« jellegű anyagnál a pro10 Mityájev kézikönyve külön fejezetet (XVIII.) szentel a leltárak s más levéltári dokumentációs munkáik mutatóinak. 11 Muller, Feith, Fruin §. 38