Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

82 Sashegyi Oszkár pontjai gazdagságában messze maga mögött hagyja a nálunk korábban készült ismertető leltárakat. A levéltár történetével nem foglalkozik részletesen. A Habsburg-kormányzat, amikor 1849-ben szétzúzta az önálló magyar államapparátust, szétdarabolta a levéltárat is, amely annak működése során létrejött, s azt később évtizedek rendező munkájával kellett rekonstruálni. A 48-as levéltár története igen bonyolult, a rekonstrukció azonban a leltár elkészülésének időpontjában lényegében már megtörténi. Bizonyos intern jelleget kölcsönöz a leltárnak az a körülmény, hogy a levéltár végleges belső rendezési munkái ekkor még nem záródtak le, s így az ismertető leltár egyben rendezési utasításokat is tartalmaz. A levéltárat létrehozó szervek történetére, az ismertetés bőven tartalmaz adatokat. A hatáskörre, illetékességre stb. vonatkozó közléséket az egyes iratsorozatok leírása kapcsán ügy viteltörténeti adatok egészítik ki. Az iratanyag tartalmi kibontására numerikus rendben fekvő sorozatoknál nem kerül sor, tárgyilag rendezett anyagnál azonban a tárgyi csoportok, kútfők neveit közli a leltár, tehát az iratanyag konspektusát adja. A raktári egységek leírása sima számregisztratúrák esetében összevontan, tárgyilag tagolt irattáraknál részletesen történt, tehát az utóbbi esetben . csomójegyzéket kapunk. Ily módon a tárgyilag tagolt irattárakról kétszeres áttekintésünk van: irattári egységek (kútfők) és raktári egységek (csomók) szerint. Az ismertető leltár felépítése organikus', a minisztérium szervezeti tagolódásának,' az iratanyag létrejöttének, kialakulásának megfelelő rendben ismerteti a levéltárat. Ez az ismertető leltár egy új sorozat első köteteként jelent meg s a tudományos leltározó munka nálunk eddig nem látott mértékű fellendülésének valóban első kézzelfogható eredménye. A felszabadulás után végzett levéltári leltározó munka eddig legnagyobb teljesítménye a közlevéltárainkban őrzött levéltári anyag katasz^ terének felvétele volt, »alapiéltárak« formájában. Ezek összevontan készültek, az egyes »állagoknak« sem konspektusát, sem csomó- és kötetjegyzékét nem adják,, csupán sorozatonkénti leírását. Ez a leírás azonban nem mechanikus, mint a régi alapleltáraké, hanem tájékoztató, jellegű közléseket is tartalmaz:- az alapleltárak szkémája mindazokra a kérdésekre kiterjeszkedik, amelyekkel a levéltárosnak az anyaggal kapcsolatos munkája során tisztában kell lennie. Az egyes állagok nevén, korán, részeinek felsorolásán, a raktári helyére és raktári számaira vonatkozó adatokon kívül röviden megadják az állag »tárgyát«, felállítási rendjét, irattári rendszerét, a kutatás lehetőségeit az anyagban (a segédkönyvek elemzését), s tájékoztatnak az anyag állapotáról, esetleges hiányairól, végül pedig utalnak az anyaggal kapcsolatban esetleg elvégzésre váró levéltári munkákra (rendezés, segédkönyvkészítés stb.). Sok olyan kérdésre válaszolnak tehát e leltárak, amelyekre az eredeti terv szerint csak az ismertető leltáraknak kellett volna feleletet adniok. A Thallóczyék elképzelése szerinti »Levéltári Kalauz« szerepét mégsem töltik be teljes mértékbeli, elsősorban azért, mert az egyes állagok »tárgyára« vonatkozóan csak nagyon általános, szűkszavú felvilágosítást nyújtanak. Az alapleltárak mozaikszerűen épülnek fel, az egyes »állagok« leltárainak egyszerű egymásutánjából. Nagy előnyük az, hogy a levéltári anyagnak »állagokra« való felbontása terén általában messze mennek el, hogy minden egyedi jellegű sorozatot külön állagként kezelnek, ami tág lehetőségeket biztosított az anyag alapos leírása számára.